Page 59 [59]
IV. Hogyan hozunk döntéseket az életünk végéről? \ 57
tív irányban. Az erkölcspszichológiában régóta tanulmányozzák
ezeket a hatásokat, ennek eredményeként fogalmazódott meg az a
szituacionista felfogás, amely a belső meggyőződésekkel, önismeret¬
tel, erkölcsi kvalitásokkal, erényekkel és jellemünkkel szemben az
aktuális környezeti tényezők elsődlegességét hangsúlyozza az erköl¬
csi viselkedésünkben (Nemes 2012).
Kulturális különbségek, azaz annak a kultúrának a hatása, amelyben
felnőttünk és élünk, szintén befolyásolják a döntéseinket. Sokat vizs¬
gálták például a nyugati és a keleti, az afrikai és egyéb kultúrák kép¬
viselőinek tipikus döntéshozatali gyakorlatait (Nisbett 2003), ahogy
az egyes társadalmi csoportok, különböző szocioökonómiai státuszú
személyek döntéseit, valamint a nemi különbségeket is. E kutatások
arra mutattak rá, hogy gondolkodásunk, érzelmeink, probléma¬
megoldásunk és etikai döntéseink ezektől a kulturális tényezőktől is
nagyban függenek.
Ha mindez nem volna elég, további kérdéseket vetnek fel az úgy¬
nevezett kognitív részrehajlások vagy torzítások (bias). Az információk
keretezése, megfogalmazási, bemutatási módja például jól kiszámít¬
ható módon befolyásolja a döntéseinket. A kognitív pszichológia
központi céljává vált az efféle jelenségek feltárása, mára több száz
kognitív részrehajlást sikerült azonosítani. Szisztematikus módon
befolyásolhatják, elferdíthetik döntéseinket olyan tényezők, mint az
egyes lehetőségek sorrendje, az információk aktuális rendelkezésre
állása, azaz az újabban hallott tényezők előtérbe állítása, az alaphely¬
zethez való ragaszkodás, az előzetes feltevéseink megerősítésére való
hajlam, stb. A döntési opciók száma maga is kihatással van a dönté¬
seinkre, ha túl sok lehetőség közül kell választanunk, gyakran nem
gondoljuk át az összes tényezőt, illetve utólag elégedetlenebbek le¬
szünk a döntéseinkkel. Affektív, érzésekkel és érzelmekkel kapcsola¬
tos ítéleteink is félrevezetnek minket, például jövőbeli helyzetek olyan
megítélésében, amikor azt kellene előre jeleznünk, hogy egy elképzelt
szituációban hogyan éreznénk magunkat. Ugyanez a probléma múlt¬
beli helyzetek felidézésében, valamint más emberek érzéseinek a
megítélésében is megjelenik. Sokat kutatták az ún. rettegéskezelés
elmélet keretében az olyan helyzeteket, amikor a halál gondolata be¬
folyásolja az ítéleteinket, döntéseinket.