Page 47 [47]
III. Az emberi méltóság tisztelete és az életvegi döntések. 1 45
főszabályként akkor elfogadható, ha a bíróság, vagy más állami szerv
úgy dönt, hogy a beteg akaratnyilvánításra képes állapotban lemon¬
dana az életfenntartó vagy életmentő kezelésről. Ilyenkor a legjobb
az lenne, ha nem csak a jogi értelemben vett legközelebbi hozzátar¬
tozó kérése alapján döntene a hatóság, hanem több hozzátartozó,
barát meghallgatásával meggyőződne arról, hogy a beteg az érték¬
rendje alapján nagy valószínűséggel ezt a döntést hozná. Ekkor a
beteg feltételezett akarata alapján születik meg a döntés, így autonó¬
miájára - a lehetőségekhez képest - tekintettel vannak. Az állam
beavatkozása ebben az esetben nem mellőzhető, garanciális jellegű.
Célszerű lenne továbbá nem csak egy hozzátartozót feljogosítani a
nyilatkozatra, a jogszabály több hozzátartozó egybehangzó nyilatko¬
zatát is elvárhatná, de a végső döntést mindenképpen bíróságnak
(vagy más erre felruházott állami szervnek) kell meghoznia. Csecse¬
móőknél és a megfelelő belátási képességgel nem bíró kisgyermekek¬
nél a döntés terhét a törvényes képviselő viseli.
A nem önkéntes halálba segítés, akár akaratnyilvánításra képtelen
felnőttről, akár gyermekről van szó, elfogadhatatlan az emberi mél¬
tóság tiszteletének a fentiekben röviden kifejtett elve alapján, hiszen
egy ember életének befejezéséről való döntés, még akkor is, ha ez a
szenvedés megszüntetése érdekében történik, olyan súlyú döntés,
amelyet egy másik ember nem hozhat meg. Létezik olyan felfogás,
amely szerint például egy súlyosan fogyatékos, nagy szenvedéseket
átélő újszülött életét indokolt elvenni, mert erkölcsileg elfogadhatat¬
lan hagyni a szenvedést ilyen esetben (a kezelés, táplálás stb. leállítá¬
sával ugyan előbb bekövetkezne a halál, de a végpontig fokozódna a
szenvedés, tehát ez sem megoldás). Kérdés ugyanakkor, hogy ilyen¬
kor valóban tiszteljük-e az életet? Ha azt állítjuk, hogy ez az életszent¬
ség-elv egy elfogadható értelmezése (, a gyermek életének tisztelete
az követeli, hogy ne hagyjam szenvedni"), ennek érvényesítése min¬
denképpen sérti a beteg szabadságának tiszteletét. Más elméleti ala¬
pon ugyanakkor lehet érvelni a nem önkéntes halálba segítés mellett,
akkor, ha a szenvedés megszüntetését fontosabbnak tartjuk, mint az
autonómia tiszteletét. Létezik ezt követő gyakorlat is, lásd az egy
évnél fiatalabb gyermekek eutanáziáját lehetővé tévő Groningen Pro¬
tokollt Hollandiában.