Seite 36 [36]
34 / BARCSI TAMÁS
amikor az orvos szándéka a beteg szenvedésének csillapítására irányul,
és ez vezet előre látott, de nem kívánt módon a halál bekövetkezéséhez,
de vannak, akik használják az indirekt eutanázia fogalmát (lásd pl.
Élő-Zubek 2011, illetve könyvünk V. részében is előkerül még e fo¬
galom). Szakértők megfogalmaztak olyan álláspontot is, mely szerint
az orvosi technológia fejlettsége problémássá teszi az aktív és a pasz¬
szív eutanázia megkülönböztetését a gyakorlatban, így például a léle¬
geztetőgép kikapcsolásának (a kapcsoló elfordításának) értelmezéséről
is vitát lehet folytatni. Még ha azt is mondjuk, hogy ebben az esetben
logikusabb passzív eutanáziáról beszélni, mert egy életfenntartó ke¬
zelés megszüntetéséről van szó, a cselekmény büntetőjogi értelmezé¬
se szempontjából nem ez számít, hanem az, hogy büntetőjogilag te¬
vékenységről vagy mulasztásról kell-e beszélnünk. Arról, hogy a
respirátor kikapcsolását tevékenységként vagy mulasztásként értel¬
mezzük-e, a büntetőjogászok között is vita van (lásd erről: Filó 2011).
Vannak olyan gondolkodók, akik szerint erkölcsi szempontból
nem tehetünk különbséget aktív és passzív eutanázia között, Rachels
sokat idézett (és kritizált) elméletében úgy érvel, hogy azért nem
tehető különbség, mert az eutanázia végrehajtójának szándéka és tet¬
tének következménye mindkét esetben ugyanaz: a beteg szenvedése¬
inek megszüntetése, illetve a halál bekövetkezése. Így vagy el kell
fogadnunk az eutanázia mindkét végrehajtási módját, vagy el kell
utasítanunk azokat attól függően, hogy miként vélekedünk: lehet-e
olyan helyzet, amikor valakinek érdekében állhat a saját halála? (Az
elméletről és kritikájáról lásd: Kovács 1999, 405-418.) A szakiroda¬
lomban találunk olyan nézetet is, amely szerint az orvos által asszisz¬
tált öngyilkosság is az eutanázia egyik változata (pl. Vadász 2011), de
ez kisebbségi álláspont, a legtöbben ezt megkülönböztetik az euta¬
náziától.
Nem részletezve tovább a terminológiai vitákat, ebben a részben
eutanázián kizárólag a súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenvedő
ember - kérésére végrehajtott - halálba segítését értjük (ekkor tehát a
végrehajtó aktív cselekvése vezet a halál bekövetkezéséhez), mert
arról a fent idézett bioetikusok között egyetértés van, hogy ezt euta¬
náziának kell neveznünk. Mivel minden további esetben már vita van,
ezért a súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenvedő ember érde¬