jár, és mindenkinél jobban szereti őt. Éppen a szerelme készteti erre
a lépésre: úgy cselekszik, ahogy a felesége kérte, cselekedete szerel¬
mének bizonyítéka. Lehet, hogy nem ért egyet a halálba segítéssel,
mégis megteszi, mert ráébred arra, hogy akkor szereti igazán a fele¬
ségét, ha azt teszi, amit ő akar (éppen ezért nem viszi kórházba sem).
Georges a francia törvények szerint bűncselekményt követett el, de
érvelhetünk amellett, hogy morális értelemben mégis helyesen cse¬
lekedett. Szerelme készteti arra is, hogy elutasítsa a temetés megren¬
dezését, mert tudja, hogy felesége hozzá hasonlóan viszolyog a kon¬
vencionális szertartásoktól, ahol a meghívottak unatkoznak vagy
éppen nevetgélnek (mint egy barátjuk bizarr temetésén, amelyről
Georges mesél a már beteg Anne-nek). A lezárt hálószobát jelöli ki
Anne nyughelyéül, bár nyilván tudja, hogy ez csak ideiglenes nyughely
lesz. Ünneplőruhába öltözteti felesége holttestét, virágszirmokat he¬
lyez rá. , Anne halála után Georges azzal, hogy hermetikusan lezárja
közös hálószobájukat, és így mumifikálja Anne-t, saját szerelmüket
zárja le, falazza be. Georges és Anne szerelme kettejük otthona, aho¬
vá másnak nincs belépés" - írja Stőhr Lóránt filmesztéta (Stőhr 2013,
937). Georges hamarosan követi feleségét a halálba.
A szakirodalomban találunk olyan véleményeket, amelyek szerint
eutanáziának csak a beteg önrendelkezésén alapuló halálba segítés
minősül. A nem önkéntes beavatkozások e szerint eleve nem tekint¬
hetők eutanáziának, de önkéntes passzív eutanázia sincs, hiszen az
életmentő és életfenntartó kezelésekről való lemondással az önren¬
delkezését gyakorló beteg akaratának tiszteletben tartása esetén az
orvos (vagy más személy) sem közvetlenül, sem közvetve nem oka a
halál bekövetkezésének (Jakab 2011, Hegedűs 2011). Számos orvos
fogadja el ezt a szemléletet, de Vadász Gábor, aki hosszú évtizedekig
volt gyakorló orvos, az aktív és a passzív eutanázia, illetve a kény¬
szer-eutanázia fogalmát is használta írásaiban. Vadász ugyanakkor
felhívta a figyelmet, hogy passzív eutanáziának azt a magatartást kell
tekinteni, amikor , meglévő javallat ellenére, az élet megrövidítésének
céljából mellőzik a gyógykezelést; tehát nem tartozik ide (többek
között) az orvosilag hasztalan kezelés mellőzése (Vadász 2011, 187).
Abban lényegében nincs vita, hogy a hasztalan kezelés mellőzése nem
eutanázia, mint ahogy általában akkor sem beszélnek eutanáziáról,