Skip to main content
mobile

L'Harmattan Open Access platform

  • Search
  • OA Collections
  • L'Harmattan Archive
Englishen
  • Françaisfr
  • Deutschde
  • Magyarhu
LoginRegister
  • Volume Overview
  • Page
  • Text
  • Metadata
  • Clipping
Preview
022_000131/0000

Életvégi döntések

  • Preview
  • PDF
  • Show Metadata
  • Show Permalink
Author
Barcsi Tamás, Kőmüves Sándor, Nemes László
Title (EN)
End-of-Life Decisions
Field of science
Etika, moralitás, bioetika / Ethics and morality, bioethics (12958), Filozófia, filozófiatörténet / Philosophy, history of philosophy (13033)
Series
A bioetika kérdései
Type of publication
monográfia
022_000131/0028
  • Volume Overview
  • Page
  • Text
  • Metadata
  • Clipping
Page 29 [29]
  • Preview
  • Show Permalink
  • JPG
  • TIFF
  • Prev
  • Next
022_000131/0028

OCR

II. A halál néhány fontosabb filozófiai értelmezése ! 27 (vagy legalább ennek egy részében) az alapvetően normális tudatműködést és az egyénre jellemző gondolkodásmód meglétét. A saját meghalás azon érett személyiségű emberek lehetősége, akik a halál közelében is, ameddig tudják, megpróbálják kiteljesíteni önmagukat. Ezt semmiképpen nem célszerű idealizálni, mivel inkább küzdelemként jellemezhető. A halál közelében még azt is, akinek nem a halálfélelem és a halál eltüntetése határozta meg az életét, megrohanhatja a félelem, vagy éppen úrrá lehet rajta az értelmetlenségérzés, de egy ilyen ember mindenesetre nagyobb eséllyel békél meg a helyzetével és próbál meg értelmet találni a rá váró néhány hétben vagy napban. Jean-Paul Sartre (1905-1980), Heideggerrel szemben, a halält nem legsajätabb let-lehetösegkent, nem „egy dallam zaroakkordjaként” fogja fel, hanem az emberi léten kívülálló, véletlenszerű, sajáttá nem tehető abszurd dologként. A halál minden lehetőségem semmítéseként ragadható meg, amely már nem része az én lehetőségeimnek - állítja Sartre. A saját halálunknak nem adhatunk értelmet, hiszen csak a jövő képes , megerősíteni vagy megcáfolni a magamról felvázolt jelentést" (Sartre 2006, 627, 631). Sartre úgy látja, hogy értelmetlen a halálra várakozni, hiszen az mindig érkezhet előbb, mint amilyen időpontra várnánk, csupán számolhatunk vele (Sartre 2006, 628). Sartre részéről ez nem lehet jogos kritika Heideggerrel szemben, hiszen a német filozófus is problémásnak tartja, ha a halált megpróbáljuk uralni, rendelkezni akarunk felette, bevonjuk a valóságosba: ide tartozik a halálra való gondolás (arra, hogy mikor és milyen módon valósulhat meg), vagy az arra való várakozás (Heidegger 2001, 303-304). A halálhoz való egzisztenciális viszony kialakítása tényleg nem lehet egyenlő a halál módjával és körülményeivel való foglalkozással, hiszen ezen , technikai" kérdések megválaszolása nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az embert a haláltól való bátor szorongás jellemzi, hogy életét a halál egzisztenciális jelentőségének megértése alapján éli. Viszont a halállal kapcsolatos , technikai" kérdések magától értetődően felmerülnek az életét a saját halálához fűződő egzisztenciális viszony alapján élő egyénben is, főként idős korában és/ vagy súlyos, végstádiumú betegen, ez azönmeghatározásának részét képezi, az ilyen kérdésekre adott válaszok , saját meghalásának" részét alkotják. A halál uralásáról valóban nem lehet szó, bárhogy is

Structural

Custom

Image Metadata

Image width
1595 px
Image height
2422 px
Image resolution
300 px/inch
Original File Size
1.1 MB
Permalink to jpg
022_000131/0028.jpg
Permalink to ocr
022_000131/0028.ocr

Links

  • L'Harmattan Könyvkiadó
  • Open Access Blog
  • Kiadványaink az MTMT-ben
  • Kiadványaink a REAL-ban
  • CrossRef Works
  • ROR ID

Contact

  • L'Harmattan Szerkesztőség
  • Kéziratleadási szabályzat
  • Peer Review Policy
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Dokumentumtár
  • KBART lists
  • eduID Belépés

Social media

  • Facebook
  • Instagram
  • LinkedIn

L'Harmattan Open Access platform

LoginRegister

User login

eduId Login
I forgot my password
  • Search
  • OA Collections
  • L'Harmattan Archive
Englishen
  • Françaisfr
  • Deutschde
  • Magyarhu