Page 28 [28]
26 / BARCSI TAMÁS
használatot, amely reflektál a világra, így a halál kérdésére, de belátja
tudása korlátozott voltát is. Van olyan kritikai meglátás, miszerint
éppen a sztoikusok , görcsös" felkészülése azadályozza meg az embert,
hogy a saját életét élje, mivel ezzel túlságosan , közelre" hozza az uni¬
verzális eseményként értett halált, amely minden ellenkező szándék
dacára hozzájárulhat a halálfélelem fokozásához (Csejtei 2002, 171¬
172). Montaigne az Esszék végén lényegében ezeket az ellenvetéseket
fogalmazza meg a filozófiai felkészülés ellen. A sztoikus szemlélet hi¬
ányosságaiból ugyanakkor nem az a következtetés adódik, hogy egy¬
általán nem kell a halállal foglalkoznunk, hanem éppen ellenkezőleg,
pontosabban kell tisztáznunk azt, mit is jelent , megtanulni meghalni"
A szókratészi—platóni és a sztoikus felfogás nagy jelentőséget tulaj ¬
donít a halál közeledtekor tanúsított viselkedésnek, Seneca is ezt kép¬
viseli, hiszen ekkor derül ki, hogy a halálra való felkészülésünk sikeres
volt-e, hogy tudunk-e meghalni (Seneca 2002b, 173-174.) A ,könnyű"
halal a félelemmentes, emberhez méltó módon, bátran viselt halál
előtti időszakot, haldoklást jelenti. Friedrich Nietzsche (1844-1900)
az Emberi, nagyon is emberi című könyvének II. kötetében viszont
arról ír, hogy nincs jelentősége, milyen módon halunk meg, vagy
éppen miként viselkedünk a halálunk előtt, a meghalást nem tekint¬
hetjük az élőről szóló tanúságtételnek, hiszen például öreg emberek
halálakor , az agy szabálytalan vagy elégtelen táplálása; a fájdalmak,
az állapot újszerűsége ezt nem teszi lehetővé (Nietzsche 2012, 38).
A Nietzsche által megfogalmazott gondolatokra reagálva érdemes
használni a , saját meghalás" fogalmát. , Saját életen" a halálhoz való
saját viszony alapján megformált , autentikus" életet értettük. A , saját
meghalás" a , saját élet" részeként értelmezhető, az élet utolsó perió¬
dusára vonatkozik, arra, hogy azt az egyén a saját választásán alapu¬
ló módon, környezetben éli meg. Abban igazat adhatunk Nietzschének,
hogy az élet utolsó szakaszának megalkotására sokszor nincs lehető¬
ség, nem csak a Nietzsche által felsorolt okok miatt, hanem azért sem,
mert egy magatehetetlen, végstádiumú beteg teljesen kiszolgáltatott
a körülötte lévők jó szándékának (hogy figyelembe veszik-e a kérése¬
it, vagy sem), illetve ha valaki egy balesetben, hirtelen hal meg, eleve
nem beszélhetünk életvégi döntésekről. A saját meghalás feltételezi a
halálra való várakozás hosszabb-rövidebb időszakát, illetve ezalatt