Oldal 26 [26]
24 | BARCSI TAMAS
eseménytől való félelembe forduljon át. A félelemként kétértelművé tett
szorongást ezenfelül olyan gyengeségnek tartja, amelyet egy magabiztos
jelenvalólétnek nem szabad ismernie. Az akárki ki nem mondott dekré¬
tumának megfelelően az az , illendő", hogy közönyös nyugalommal ve¬
gyük tudomásul azt a , tényt", hogy az ember meghal. E , fölényes" közöny
kialakítása elidegeníti a jelenvalólétet legsajátabb, vonatkozás nélküli
lenni-tudásától" (Heidegger 2001, 295).
Heideggernél az elhatározottság a jelenvalólét tulajdonképpeni lenni
tudását, az Önmagához elérkezett jelenvalólétet jelenti. Az elhatáro¬
zottság csak előrefutó elhatározottságként lehet tulajdonképpeni, azaz
mint véghez viszonyuló megértő lét (Heidegger 2001: 353-360).
Ha Heidegger filozófiáját tekintjük irányadónak a halál-probléma
értelmezése kapcsán, akkor nem elégedhetünk meg azzal az állítással,
hogy a , saját halál? az egyénileg megformált élet, tehát a , saját élet"
következménye, és nem is csak arról van szó, hogy a halál az élet
részét képezi. A legfontosabb felismerés: a halálhoz való viszonya
alapjaiban határozza meg az egzisztenciát. Ha az egzisztencia saját
halálához , tulajdonképpeni" módon viszonyul (tehát megérti a halál
egzisztenciális jelentőségét), és ennek megfelelően alakítja az életét,
akkor a saját életét éli. A halálhoz való , tulajdonképpeni" viszonyként
meghatározott , saját halál" tehát nem következménye a , saját életnek,
hanem alapvető feltétele annak. Amíg a halálfélelem (mivel ezt elfe¬
déssé, a halállal kapcsolatos közönnyé fordítjuk át) kizárja, addig a
haláltól való szorongás bátor vállalása, tehát a halál saját egziszten¬
ciális lehetőségként való megértése lehetővé teszi a saját életet, ön¬
magunk valódi megalkotását.
3. A HALÁLHOZ VALÓ SAJÁT VISZONY KIALAKÍTÁSÁVAL
KAPCSOLATOS KÉTELYEK
Vannak olyan gondolkodók, akik nem látják értelmét a halálról való
filozofálásnak, vagy megkérdőjelezik a halálhoz való saját viszony
kialakításának lehetőségét. Előfordul az is, hogy egy életművön belül
találunk a fent vázolt tradícióhoz kapcsolható és azt kritizáló néze¬