Seite 22 [22]
20 / BARCSI TAMÁS
a haláltól, hanem a halál gondolatától félünk a közhiedelem miatt,
tehát valójában szavaktól félünk, hiszen vádlói közül senki sem is¬
meri tapasztalatból a halált. Ahogy láttuk, erre utalt Szókratész is a
Védőbeszédben. Seneca kiemeli, hogy mivel mindig a halál hatalmá¬
ban vagyunk, így, ha félni kellene a haláltól, mindig félnünk kellene.
A fájdalommal kapcsolatban az epikureusoktól veszi át azt a gondo¬
latot, hogy a haldoklást kísérő fájdalomtól sem kell tartanunk, mivel
a fájdalom vagy kibírható — hiszen megveti a köszvényes, elviseli a
nő szülés közben -, vagy nem tart sokáig (Seneca 2002b, 106, 165-168,
185-186, 362-368, 435-436).
Montaigne (1533 - 1592), a neves francia esszéíró szintén sokat fog¬
lalkozik a halálhoz való viszony problémáival, és gyakran hivatkozik
ebben a vonatkozásban (is) Senecára. Montaigne-re természetesen a
vázolt szókratészi-platóni, epikureus és sztoikus halálfelfogás mellett a
keresztény szemlélet is hatással volt. Az Esszék Első könyvében a XX.
fejezet a következő címet viseli: Bölcselkedni annyi, mint megtanulni
meghalni. A filozófia azért felkészülés a halálra — írja Montaigne - mert
egyrészt lelkünket az elmélkedés kivonja belőlünk és ez némiképp a
halál iskolája, másrészt a világ bölcsessége ahhoz segít hozzá, hogy
megtanuljunk nem félni a haláltól. Montaigne elismeri, hogy a halál
közelének elviselése nem könnyű (nem utolsósorban a halált félel¬
metesnek mutató rítusok miatt) még azoknak sem, akik felkészültek
a halálra, hiszen egyszerre kell szembenéznünk életünk végével, és
akár borzasztó szenvedéseket kiállni. De azt is írja, hogy a természet
átsegít ezen is bennünket, hiszen ha az egészség megromlása miatt és
nem hirtelen következik be a halál, akkor kialakul bennünk valami¬
lyen természetes életmegvetés. Montaigne elfogadja, hogy a fájdalom
valóban létezésünk leggonoszabb kísérőjelensége, de rajtunk múlik,
hogy miként viseljük el: ha megszüntetni nem is tudjuk, erejét gyen¬
gíthetjük a megfelelő lelki hozzáállással, illetve erényekről tehetünk
tanúbizonyságot. Montaigne is hangsúlyozza - Ciceróra hivatkozva
- azt a Senecánál is gyakran olvasható epikureus eredetű gondolatot,
hogy a heves fájdalom rövid, a hosszantartó pedig enyhe.! Másrészt azt
' A modern orvoslas által meghatározott korszakban ez az állítás már nem feltét¬
lenül igaz, hiszen a nagy fájdalommal járó súlyos betegségben szenvedők életét