Seite 21 [21]
II. A halál néhány fontosabb filozófiai értelmezése \ 19
sünk előtt, sem halálunk után nem létezik, ezt tudomásul kell vennünk.
Epikurosz így fogalmaz: , Szokd meg a gondolatot, hogy a halál nem
tartozik ránk, mert mindaz, ami jó vagy rossz, az az érzékekben van.
A halál viszont az érzékek megszűnése" (Epikurosz 2007, 334). A ha¬
lál nem érinthet minket, hiszen, , amíg vagyunk, nincs a halál, amikor
a halál bekövetkezik, már nem vagyunk" (Epikurosz 2007, 334).
A halálfélelemtől és a halhatatlanságba vetett hamis reménytől,
illetve mindenféle zavartól és fájdalomtól való mentesség szükséges
a boldogsághoz.
A sztoikusok az epikureusokkal szemben úgy látják, hogy a halál
jelen van az életben, hiszen az embert folyamatosan foglalkoztatja saját
halandóságának gondolata, így nem mondhatjuk, hogy a halál nem
érint bennünket (ezt csak a halál-eseményről állíthatjuk, amit nem él¬
hetünk át). A halál figyelmen kívül hagyása megakadályozza, hogy jól
éljünk, ezért folyamatosan készülnünk kell a meghalásra (Hadot 2010).
A sztoikusok feltételezik az isteni gondviselést (Long 1998, 189-235).
Kozmikus perspektívából szemlélve a világot nem létezik rossz; amit a
saját szempontunkból esetleg rossznak látunk, az is a jó elkerülhetetlen
következménye, hiszen minden az egyetemes harmóniához járul hoz¬
zá. A sztoikus filozófia szerint az ember az egyetlen lény, amelyet a
Természet értelemmel látott el, így az ember képes univerzális szem¬
pontból szemlélni a dolgokat, képes a Természet akaratát követni, de
akár elis térhet ettől, ezértaz ember vonatkozásában mégis beszélhetünk
rosszról: amikor az egyén szándéka nem a Természet rendjével össz¬
hangban lévő, tehát erényes cselekedetek megtételére irányul.
A sztoicizmus az ókori Rómában is népszerű irányzat volt. Seneca
(i. e. 4-i. u. 65), a neves római sztoikus gondolkodó sokat ír a halál
kérdéséről, többek között két Vigasztalásban és az Erkölcsi levelekben.
Seneca is arra utal, hogy a halál közömbös dolog, a hozzá való viszo¬
nyunk lehet jó vagy rossz. Azt persze el kell ismernünk, hogy a halál
rossznak látszik, önmagunk szeretete, a létfenntartás ösztöne, az is¬
meretlentől való félelem miatt. Ezért sok gyakorlattal kell megkemé¬
nyíteni a lelkünket, hogy közömbösnek tekintsük a halált, és bátran
elviseljük közeledtét. Ebben a filozófia lehet segítségünkre, de Seneca
is elismeri, hogy ez nem könnyű feladat. A filozófus szerint a halál¬
eseménytől nem kell tartanunk pillanat-jellege miatt. Továbbá nem