Page 20 [20]
II. A HALÁL NÉHÁNY FONTOSABB
FILOZÓFIAI ÉRTELMEZÉSE
Barcsi Tamás
1. GÖRÖG, RÓMAI ÉS RENESZÁNSZ GONDOLKODÓK
A HALÁL ELFOGADÁSÁNAK FONTOSSÁGÁRÓL
A halál elfogadása és a jó élet közti összefüggés vizsgálata alapvető
témája az ókori görög filozófiának. Közismert, hogy Szókratész (i. e.
470-399) nem foglalta írásba a gondolatait, de tanítványa, Platón
(i. e. 427-347) a Szókratész védőbeszéde című művében - amely Szók¬
ratész peréről szól — nyilvánvalóvá teszi, hogy Szókratész nem félt a
haláltól. Félni a haláltól a legnagyobb tudatlanság bizonyítéka (azt
hinni, hogy tudjuk, amit nem tudunk), mivel , senki sem tudja, vajon
a halál nem épp a javak legnagyobbikát jelenti-e az ember számára,
ellenben úgy félnek tőle, mintha bizonyosan tudnák, hogy a legna¬
gyobb szerencsétlenség? (Platón 2005, 83). De, nagy reménységünk"
van arra, hogy a halál jó, hiszen ez vagy nemlét (egyfajta alvás, amikor
a halott semmit sem érzékel), vagy átmenet, amikor a lélek erről a
világról egy másikra költözik (Platón 2005, 108-112). Platón Phaidón
című dialógusában a halálra készülő Szókratész a lélek halhatatlansá¬
ga mellett érvel, és kifejti azt is, miért látja úgy, hogy az emberek
közül a helyesen filozofálók számára a legkevésbé félelmetes a halál
(Platón 1984, 1038). Ez azért van így, mert a filozófus a tiszta megis¬
merésre vágyik, amelyet a test gátol, ezért el kell szakadnia a testtől és
csak a lélekkel kell szemlélnie a dolgokat, ami tökéletesen az életben
nem valösithatö meg (Platön 1984, 1032-1039). A szökrateszi-platöni
szemlélet szerint tehát a filozófus szembenéz az élet végességével, de
belátja, hogy az elmúlástól nem kell félnie.
Epikurosz (i. e. 341-270) és követői eltértek a platóni filozófiától,
de azt ők is hirdették, hogy a helyes filozofálás a halálfélelem megszü¬
néséhez vezet. Az epikureusok azt vallották, hogy a lélek sem születé¬