Page 16 [16]
14 / BARCSI TAMÁS
ez a pestisjárványok, a mindennapos erőszak időszaka is. A többi
ember jelenléte vigaszt jelenthetett, de ez attól függött, hogy ezek az
emberek miként viszonyultak a haldoklöhoz (Elias 2000, 19-27).
Továbbá a 12. századtól a túlvilági élet kapcsán az egyház kevésbé a
reményt, inkább a bűnhődés és a kárhozat lehetőségét hangsúlyozta.
Az így keltett félelmet a tisztítótűz tana (a túlvilági megtisztulás lehe¬
tősége miatt a hirtelen halál nem tűnt olyan borzasztónak), majd a
reneszánsz életigenlés enyhítette (Mújdricza 2020, 27-33). A 14. szá¬
zadtól jelenik meg a haláltánc-motívum az irodalomban és a kép¬
zőművészetekben, számos reneszánsz művésznél megtalálhatjuk a
haláltánc-ábrázolást. Az 1400-as évektől lesznek népszerűek az Ars
Moriendi kiadványok, amelyek a haldokló halálra való felkészülését
segítő szövegeket és képi ábrázolásokat tartalmaznak, de előzetesen,
meditációs célokból is használták ezeket. Az ún. Ars Moriendi táblák
a nem írástudó haldoklók számára is lehetővé tették a halálra való
felkészülést: az öt képpár az öt legnagyobb kísértést és félelmet, illet¬
ve ezek legyőzését ábrázolja. Az utóbbi képeken az Atya, a Fiú, a
Szentlélek, Szűz Mária, az apostolok, a szentek felidézésével próbálják
a haldoklóban erősíteni a hitet, az üdvözülés reményét, a szenvedések
elviseléséhez szükséges türelmet, alázatot és elősegíteni a földi élettől
való elszakadást. A 11. képen a jó halált láthatjuk, a halott arcán a
megnyugvás mosolyával. Az Ars Moriendi táblák célja már nem a
félelemkeltés, hanem a haldokló megnyugtatása volt (Kovács 2010).
2. A HALÁL , ELTÜNTETÉSE"
Ha a halálnak nem tudunk értelmet adni, annak érdekében, hogy ne
uralkodjon el rajtunk a halálfélelem, megpróbáljuk , eltüntetni" a
halált, azaz nem veszünk tudomást róla. Ez az , eltüntetésre" törekvés
egyéni viszonyulásmódként minden időszakban jelen volt. Az ókori
Rómában és a középkorban, ahogy a reneszánsz időszakában is, a
halál igazán mindennapi jelenségnek számított, de mind Seneca,
mind Montaigne írt arról, hogy vannak, akik nem gondolnak a ha¬
lálra, amíg megtehetik, illetve nem tudják elképzelni, hogy egyszer
ők is meghalnak. Seneca egy helyen megjegyzi, hogy az emberek