Page 125 [125]
OCR
3.14. A női nem medikalizációjának jövője V 123 Ez a váratlan és elképzelhetetlennek tűnő disztópikus jövőkép egészen más színezetet kap, ha a mesterséges anyaméh és az asszisztált humán reprodukciós futurisztikus terápiák helyére beillesztjük a már ma is rendelkezésre álló szülészeti eszköztárat. A napjainkban felhasználható technikai repertoár a külső kontroll gyakorlásának kevésbé sci-fibe illő módozataira épül, de relatív technikai egyszerűségüknél fogva ezek tömeges felhasználásának kedvez. A vajúdás gyógyszeres és eszközös beavatkozásokkal megindítható. Bár a WHO óva int a mesterséges beavatkozástól a társuló mellékhatások (vérzés, nagyobb esély CSM-re, méhrepedés) miatt, a sziilésinditas pl. Sri Lankán az összes szülés 35,590-ban fordul elő (WHO 2011). Fájáserősítési és fájáshatékonyság-növelési célból intravénás oxitocin infúzió adagolható, bár a WHO az RMC jegyében éppen ennek ellenkezőjére szólít fel. Azokban az esetekben, amikor a szülés során a vajúdó eljut a kitolási szakaszig, a Kristeller-manőver segítségével a méh felső részének (fundusának) erős nyomásával az újszülött gyorsabban át tud haladni a szülőcsatornán, azonban ez a magzat és az anya károsodásához is vezethet, ezért ennek használatát a WHO kategorikusan elutasítja. Az egyértelmű kommunikáció ellenére Egyiptomban egy korhaz 24,38%-os prevalenciäval alkalmazza a „gentle push” néven is megnevezett eljarast (Moiety - Azzam 2014). Végül mindezek tükrében gondoljunk saját, medikalizált jelenünkre, és képzeljük el, hogy egy időutazás által milyen képtelenségnek tűnne a medikalizált kórházi szülészeti ellátás egy 1800-as évek elején élő várandós nő számára, amikor még a kórházi szülés ötlete is képtelenségnek hangzott.? Reális perspektívát látna benne vagy elképzelhetetlen jövőképet? Az epidemiológiai előnyök mellett nem ugyanazt jelenti-e az ő számára a nő szubjektumát passzivitásba fojtó, kompetenciáját devalváló medikalizált környezet, mint a mi perspektívánkból a dehumanizált anyaméh gondolata? Egyes szakértők szerint közeli jövőnk szülészeti ellátásának sajátosságát legpontosabban a nem orvosi okokra visszavezethető , progra2 Véletlenül sem szeretném azt sugallni, hogy az akkori állapotok jobbak lettek volna a napjainkban tapasztalhatónál, tekintettel a jóval magasabb anyai és magzati halálozási és morbiditási statisztikákra, tisztán csak és kizárólag a technika fejlődési ütemeinek és irányainak kiszámíthatalanságára szeretnék rávilágítani.
