Page 125 [125]
3.14. A női nem medikalizációjának jövője V 123
Ez a váratlan és elképzelhetetlennek tűnő disztópikus jövőkép egészen
más színezetet kap, ha a mesterséges anyaméh és az asszisztált humán
reprodukciós futurisztikus terápiák helyére beillesztjük a már ma is
rendelkezésre álló szülészeti eszköztárat. A napjainkban felhasznál¬
ható technikai repertoár a külső kontroll gyakorlásának kevésbé
sci-fibe illő módozataira épül, de relatív technikai egyszerűségüknél
fogva ezek tömeges felhasználásának kedvez. A vajúdás gyógyszeres
és eszközös beavatkozásokkal megindítható. Bár a WHO óva int a
mesterséges beavatkozástól a társuló mellékhatások (vérzés, nagyobb
esély CSM-re, méhrepedés) miatt, a sziilésinditas pl. Sri Lankán az
összes szülés 35,590-ban fordul elő (WHO 2011). Fájáserősítési és
fájáshatékonyság-növelési célból intravénás oxitocin infúzió adagol¬
ható, bár a WHO az RMC jegyében éppen ennek ellenkezőjére szólít
fel. Azokban az esetekben, amikor a szülés során a vajúdó eljut a
kitolási szakaszig, a Kristeller-manőver segítségével a méh felső ré¬
szének (fundusának) erős nyomásával az újszülött gyorsabban át tud
haladni a szülőcsatornán, azonban ez a magzat és az anya károsodá¬
sához is vezethet, ezért ennek használatát a WHO kategorikusan
elutasítja. Az egyértelmű kommunikáció ellenére Egyiptomban egy
korhaz 24,38%-os prevalenciäval alkalmazza a „gentle push” néven
is megnevezett eljarast (Moiety - Azzam 2014).
Végül mindezek tükrében gondoljunk saját, medikalizált jelenünk¬
re, és képzeljük el, hogy egy időutazás által milyen képtelenségnek
tűnne a medikalizált kórházi szülészeti ellátás egy 1800-as évek elején
élő várandós nő számára, amikor még a kórházi szülés ötlete is kép¬
telenségnek hangzott.? Reális perspektívát látna benne vagy elkép¬
zelhetetlen jövőképet? Az epidemiológiai előnyök mellett nem ugyan¬
azt jelenti-e az ő számára a nő szubjektumát passzivitásba fojtó,
kompetenciáját devalváló medikalizált környezet, mint a mi perspek¬
tívánkból a dehumanizált anyaméh gondolata?
Egyes szakértők szerint közeli jövőnk szülészeti ellátásának sajátos¬
ságát legpontosabban a nem orvosi okokra visszavezethető , progra¬
2 Véletlenül sem szeretném azt sugallni, hogy az akkori állapotok jobbak lettek
volna a napjainkban tapasztalhatónál, tekintettel a jóval magasabb anyai és mag¬
zati halálozási és morbiditási statisztikákra, tisztán csak és kizárólag a technika
fejlődési ütemeinek és irányainak kiszámíthatalanságára szeretnék rávilágítani.