OCR Output

118 / 3.ANŐK TESTÉNEK ÉS SZEXUALITÁSÁNAK MEDIKALIZÁCIÓJA

elsődleges igénye, hogy a szülésük valódi alanyává válhassanak, amely¬
nek során a kialakuló kompetenciaérzet azokban az esetekben is segít
elkerülni a negatív szülésélményt, amennyiben szülészeti beavatkozá¬
sokra van szükseg (Berg - Dahberg 1998). A világ egy másik részén,
Ruandában készült vizsgálatban azt találták, a negatív szülésélmény
során a nők tiszteletlen ellátásban részesülnek, elhanyagoltság és
megalázottság érzésük van, verbális abúzus áldozatává válnak, vala¬
mint negatív érzésekkel tölti el őket az a fenomenológiai tapasztalat,
hogy az orvosi személyzet nem bízik bennük (Mukamurigo et al.,
2017). Egy Braziliában 2019-ben végzett kutatás a szülészet de¬
medikalizációját hirdető 1he Senses of Birth program eredményeit
ismerteti. Ennek során több mint ötszáz nő szüléstörténetéből kör¬
vonalazódott a , szülészeti erőszak" (obstetric violance) kifejezés je¬
lentéstartalma: el nem fogadott beavatkozások elvégzése/kívánt be¬
avatkozások el nem végzése, részleges információ, méltatlan ellátás
és verbális abúzus, a gyermek indokolatlan szeparációja és a bőr-bőr
kontaktus lehetőségének elvesztése (Sőnia et al., 2019).

Mint azt Joshua Vogel kiemeli, amellett, hogy lényeges megteremte¬
ni a támogatói környezetet a pozitív szülésélmények céljából, az is fon¬
tos, hogy definitív keretet adjunk azoknak az intézményesült problé¬
máknakis, melyeket napjainkban a nemzetközi szakirodalom még csak
egységes névvel sem illet. A rossz bánásmód (mistreatment) jelenségét
egyaránt körülírják a , tiszteletlenség és visszaélés" (disrespect and abuse),
a , szülészeti erőszak" és a , dehumanizált ellátás" (dehumanised care)
kifejezésekkel (Vogel et al., 2016). Vogel 2015-ben egy nagy visszhan¬
got kiváltó cikkében a szülészeti rossz bánásmódról közölt metaanalí¬
zisében 65, a témakörhöz kapcsolódó tanulmányt tekintett át, amelyek
34 ország problémáit tárják fel. A kvalitatív kutatások egybehangzó
következtetéseként a szülészeti rossz bánásmódnak hét fő ismertető¬
jegyét definiálták: (1) testi erőszak; (2) szexuális erőszak; (3) verbális
abúzus; (4) stigmatizáció és diszkrimináció; (5) a szakmai előírások
betartásának figyelmen kívül hagyása; (6) az ellátók és a nők közötti
rossz kapcsolat; (7) az egészségügyi rendszerek állapota, korlátai.

A WHO elutasítja, ha a vajúdó nőket a látencia és aktív fázis során
a méhszáj tágulásának nem megfelelőnek tartott ritmusával sürgetik.
Mint arra a dokumentum felhívja a figyelmet, a tágulás egyedi jelle¬