A szülés megindulásának diagnosztikai megítélése a szülésze¬
ti-nőgyógyászati szakirodalomban a mai napig is aktívan kutatott
területének számít. Jellemző, hogy a szakcikkek a szülés kezdetének
szignifikáns prediktoraiként a folyamatosan egymást követő méhösz¬
szehúzódásokat, a növekvő intenzitású hasi fájdalmat, a méhnyak
elvékonyodását és megrövidülését, valamint a méhszáj tágulását tart¬
ják. Ezek mellett számos további olyan testi jelenség felsorolható,
melyeket hagyományosan a szülés kezdetéhez társítunk: a nyákdugó
távozása, a bélműködés megváltozása, a hányás, a sétával enyhülő
fájdalom vagy a légzés megváltozása. A WHO ajánlása, hogy a szü¬
lés első szakaszát , látencia" (esetleg korai vagy passzív), második
részét pedig , aktív" (esetleg megalapozott) fázisnak nevezzük. A
látens első szakaszt a fájdalmas méhösszehúzódások, a méhszáj (cer¬
vix) megváltozása, bizonyos fokú elvékonyodása és az 5 cm-ig való
lassú méhszájtágulás jellemez (WHO 2019, 35). Az aktív szakasz
során rendszeressé válnak a fájdalmas méhösszehúzódások, és a
méhszáj lényeges mértékben elvékonyodik. Ez egy gyorsabb tágulá¬
si folyamat, melynek során a méhszáj fokozatosan , eltűnik" (WHO
2019, 35).
A szülés alkalmával a fájdalomhoz fűződő legtriviálisabb narra¬
tívánk is érvényét veszti: míg szocializációnk során például a sajgó
fog, a lüktető fej és az ízületi panaszok fájdalomtünetei valamilyen
hibára utaltak, a vajúdó nő a szülési kontrakciókból jövő fájdalom¬
ról nagyon vegyes információkat kap. A fájdalomelkerülés szocio¬
kulturális tapasztalata a szülés egészére nézve meghatározó, hiszen
azok a várandósok, akik a császármetszést választják a hüvelyi szülés
helyett, nagyrészt a fájdalomtól való félelmükben (a fájdalom feletti
kontroll gyakorlásának elvesztése miatt) teszik mindezt (Sanavi et
al., 2012; Jenabi et al., 2020). Ellenben a szülés körüli segítők kife¬
jezetten ügyelnek arra, hogy már a várandósság során is felkészítsék
a leendő vajúdó nőket a szülési fájdalom pozitív átkeretezésére
(positive reframing) . Ebben az olvasatban a méhösszehúzódásokhoz
társuló fájdalom prokreatív erejét hangsúlyozzák, hiszen a fájda¬
lomra adott válasz gyakran együtt jár a testhelyzet megváltozta¬
tásával, mely jótékonyan befolyásolhatja a magzat elhelyezkedé¬
sét és mozgását is. Ennek a szemléletnek az interiorizációja a