Page 110 [110]
OCR
108 / 3. ANOKTESTENEK ES SZEXUALITASANAK MEDIKALIZACIOJA 3.10.2. A prenatális diagnosztika elidegenítő hatása Napjainkban tehát a testtapasztalatok megélése mellett a várandósság fontos élményét jelentik azok a fizikai-műszeres vizsgálatok is, melyek a magzati fejlődés monitorozása céljából a terhesség egyes időszakaiban ajánlottak, vagy egyes országokban kötelezők is lehetnek. Ezek a szűrővizsgálatok szubjektív értelemben nem csak diagnosztikai jelentéssel bírnak, hiszen számos nő számára a terhességmegállapítás során elvégzett hüvelyi ultrahang egyben a várandósság tapasztalatának első közvetlen, ámbár nem belső (terhességi fizikai tünetek híján), hanem külső, objektív forrása is. Iris Marion Youngnak a várandósság fenomenológiai értelmezéséről szóló tézise is ehhez a kettősséghez kapcsolódik, miszerint a modern szonográfiai eszközökkel történő monitorozás megfoszthatja a várandóst a gyermekvárás tapasztalatának tradicionálisan szubjektív testtapasztalatokra épülő előjogától. Young 1984-es cikkében végső soron amellett érvel, hogy a várandósság diagnosztikai eszközparkja elidegenítő és tárgyiasító hatású (Young 1984), azaz nem megfelelő orvos-beteg kapcsolati dinamikában az autonóm, a várandóssága és szülése során aktív szereplőként fellépő nő kibontakozásának akadályozója is lehet. Casey Rentmeester és Amanda Hogan amellett érvelnek, hogy az ultrahang diagnosztikai funkciója ellenére képes megőrizni a várandós nők méltóságát elidegenítő hatások nélkül is, habár a terhességhez való orvostechnikai hozzáférés privilegizálása magában hordozza az elidegenedés veszélyét, amennyiben az anya élményvilága ténylegesen perifériára szorul (Rentmeester -— Hogan 2020). 1816-os megjelenésével már a sztetoszkóp is illeszkedett abba a folyamatba, mely az egyszerű tapintásos vizsgálatoknál közvetlenebb, ám továbbra is non-invazív eszközökkel engedett hozzáférést az orvosnak a test belső működésekhez. Fenomenológiai nézőpontból a röntgen, a CT, az MRI, a CIG és az NST is hozzájárult ahhoz, hogy az orvos a beteg szubjektivitását jórészt kiiktatva megközelíthesse az emberi testet, beszélő alanyok helyett beszéltetett testeket létrehozva. Rentmeester hangsúlyozza, hogy bár teljes mértékben legitim a minél pontosabb adatok begyűjtésére irányuló törekvés, ugyanakkor a beteg testtapasztalatairól szóló narratívák háttérbe szorulása elidegenítő hatással
