ális), és az [...] főképp az egyén és a társadalom között zajló konflik¬
tusok[ból]..." ered, önmagukban ezek nem mentális zavarok,
skivéve ha a deviancia vagy a konfliktus a személy diszfunkciójából
fakad” (Nussbaum 2013, 18). A diagnosztikai kézikönyv legfrissebb
verziója elméletileg összhangban van azzal, amire Bancroft és mind¬
azok rámutatnak, hogy a szexuális egészség egy komplexebb jelenség
annál, mintsem hogy azt leegyszerűsíthessük neuroendokrin műkö¬
déseinkre, vagy a genitális szerveknek tulajdonított , megfelelő" (faj¬
tipikus) funkcionalitásra. Ezt jól példázza, hogya DSM V-bena , Női
szexuális érdeklődés/készenlét zavara" diagnosztikai kategória leírá¬
sának a végén, a , Kizárási kritériumok" között pszichoszociális szem¬
pontok is szerepelnek. , Ha egy nő olyan szexuális diszfunkcióról
számol be, ami jobban magyarázható nem szexuális mentális zavar¬
ral, súlyos párkapcsolati problémával vagy más jelentős stresszorral,"
vagy valamilyen szer/gyógyszer vagy más testi betegség hatásának
tulajdonítható, a diagnózis nem adható" (Nussbaum 2013, 146).
Mint az eddigi összefoglalóban láthattuk, az FSD medikalizáció¬
jával kapcsolatos kritikák visszatérő motívuma volt, hogy a nozográfia
során és a klasszifikációs sémák megalkotásakor figyelmen kívül
hagyták, hogy a szexualitás egy multifaktoriális életjelenség, melynek
precíz megragadásához az olyan bio-pszicho-szociális együtthatókra
is tekintettel kell lenni, mint a családi és kulturális hitrendszerek, a
korai szexuális tapasztalatok, partnerkapcsolatok minősége és a nőt
akutan és krónikusan érő stresszorok jellege (Nussbaum 2013, 111).
A könyv zárófejezetében a szülés etikai kérdéseire koncentrálunk.
Ennek alapélménye az az orvosi tér, melyben napjainkban ezt az igen
intenzív fiziológiai és igen komplex pszichoszociális életjelenséget
felleljük. A szülészeti ellátásnak az 1900-as évek első felétől megha¬
tározó alapélménye, hogy a várandósságot az egészség és betegség
dichotómiáján keresztül a nők egészségi állapotának zavaraként ra¬