Oldal 96 [96]
OCR
94 / 3.ANŐK TESTÉNEK ÉS SZEXUALITÁSÁNAK MEDIKALIZÁCIÓJA fajtaként ragadja meg. A Stanford Dictionary leírása szerint akkor beszélünk természeti fajtákról (Bird - Tobin 2024), ha annak felismerhetőek olyan definitív tulajdonságai, amelyek együttállása esetén minden kétséget kizárólag képesek vagyunk beazonosítani a fajtához tartozást. A természeti fajta esszencialisták elgondolása szerint a természeti fajták eredendően magukon hordozzák azokat az attribútumokat, amelyek mint univerzális tulajdonságok, szükséges és elégséges feltételét adják a fajtához tartozásnak. A DSM-III betegségklasszifikációs paradigmája tehát kimondatlanul is elköteleződött amellett, hogy a természeti fajtákat metafizikailag reális entitásokként gondolja el, hiszen azokat univerzális (a világ legkülönbözőbb pontjain is azonos) diagnosztikai eszközökkel, a biológiai fajokhoz hasonlítható rendszertani kategóriákba illesztette. A konceptuális keretek a tudományos realizmus alapsajátosságait mutatják, vagyis feltételezték, hogy a , tudományos stratégiák képesek az elméletektől független fenomének megjelenítésére és csoportosítására" (Tari 2015, 148). A DSM-III betegségmodelljével szemben megfogalmazott kritikák hangsúlyozzák, hogy az egyes , betegek" között megfigyelhető fenotipikus különbségek (pszichoszociális, demográfiai stb.) diagnosztikai értékkel rendelkeznek. A kézikönyvet használó szakemberek az instrukciókat követve nem veszik figyelembe a hozzájuk fordulók eredetiségét, amely konceptuális hiányosságokhoz vezet. Foucault szavaival élve tehát le kell szögeznünk, hogy , Az őrület nem lelhető fel a maga vad állapotában." Nem is létezik máshol, mint egy társadalomban, nem létezik azokon az érzékenységi formákon kívül, amelyek elszigetelik, az ellenérzés formáin kívül, amelyek kirekesztik, vagy foglyul ejtik" (Foucault 1994, 41 idézi Sutyák 2007, 43). A DSM-IV 1994-es megjelenése számottevő konceptuális változást nem eredményezett. Ugyanúgy folytatódott a mentális problémákat természeti fajtákként megragadó betegségmodell alkalmazása, amelynek indoklásában nagyrészt az univerzális és semleges diagnosztikai nézőpont megteremtése volt a cél. A női szexuális diszfunkció történetének ebben a fázisában igazán meghatározó volt, hogy a problé26 A szerző kiemelése.
