fajtaként ragadja meg. A Stanford Dictionary leírása szerint akkor
beszélünk természeti fajtákról (Bird - Tobin 2024), ha annak felis¬
merhetőek olyan definitív tulajdonságai, amelyek együttállása esetén
minden kétséget kizárólag képesek vagyunk beazonosítani a fajtához
tartozást. A természeti fajta esszencialisták elgondolása szerint a ter¬
mészeti fajták eredendően magukon hordozzák azokat az attribútu¬
mokat, amelyek mint univerzális tulajdonságok, szükséges és elégsé¬
ges feltételét adják a fajtához tartozásnak.
A DSM-III betegségklasszifikációs paradigmája tehát kimondat¬
lanul is elköteleződött amellett, hogy a természeti fajtákat metafizi¬
kailag reális entitásokként gondolja el, hiszen azokat univerzális (a
világ legkülönbözőbb pontjain is azonos) diagnosztikai eszközökkel,
a biológiai fajokhoz hasonlítható rendszertani kategóriákba illesztet¬
te. A konceptuális keretek a tudományos realizmus alapsajátossága¬
it mutatják, vagyis feltételezték, hogy a , tudományos stratégiák ké¬
pesek az elméletektől független fenomének megjelenítésére és
csoportosítására" (Tari 2015, 148).
A DSM-III betegségmodelljével szemben megfogalmazott kritikák
hangsúlyozzák, hogy az egyes , betegek" között megfigyelhető feno¬
tipikus különbségek (pszichoszociális, demográfiai stb.) diagnoszti¬
kai értékkel rendelkeznek. A kézikönyvet használó szakemberek az
instrukciókat követve nem veszik figyelembe a hozzájuk fordulók
eredetiségét, amely konceptuális hiányosságokhoz vezet. Foucault
szavaival élve tehát le kell szögeznünk, hogy , Az őrület nem lelhető
fel a maga vad állapotában." Nem is létezik máshol, mint egy társa¬
dalomban, nem létezik azokon az érzékenységi formákon kívül, ame¬
lyek elszigetelik, az ellenérzés formáin kívül, amelyek kirekesztik,
vagy foglyul ejtik" (Foucault 1994, 41 idézi Sutyák 2007, 43).
A DSM-IV 1994-es megjelenése számottevő konceptuális változást
nem eredményezett. Ugyanúgy folytatódott a mentális problémákat
természeti fajtákként megragadó betegségmodell alkalmazása, amely¬
nek indoklásában nagyrészt az univerzális és semleges diagnosztikai
nézőpont megteremtése volt a cél. A női szexuális diszfunkció törté¬
netének ebben a fázisában igazán meghatározó volt, hogy a problé¬