Page 93 [93]
3.7. A női frigiditás metamorfózisa ! 91
érezhetően befolyásolta a pszichoszomatikus orvoslás úttörőjének,
Adolf Meyernek pszichobiológiai paradigmája, melyhez az úgyne¬
vezett zsigeri neurózis kifejezés is társul (Angel 2010). Ennek lénye¬
ge, hogy a nők érzelmei ok-okozati kapcsolatban állnak az úgyneve¬
zett urogenitális pszichofiziológiai zavarokkal, többek között a
frigiditással is.
1968-ban a DSM-II a nők szexuális rendellenességeinek klasszifi¬
kációjában csak abban a tekintetben hozott változást, hogy a szexuá¬
lis zavarok közé a dyspareunia (behatoláskor, szexuális aktus közben/
után jelentkező fájdalom) is bekerült (APA 1968). A medikalizáció
redukcionista szexualitás képéhez ténylegesen csak a DSM-III 1980-as
megjelenése vezetett, amelyet paradigmatikus átmenetnek tekinthe¬
tünk a pszichoszomatikusból a biológiai pszichiátria felé. Ennek alap¬
vetése, hogy a nők szexuális diszfunkcióinak hátterében korábban
feltételezett pszichoszomatikus betegségmodell indokolatlanul nagy
jelentőséget tulajdonított a pszichoszociális faktoroknak. A biológiai
pszichiátria ezektől axiomatikusan próbálta magát függetleníteni, és
ezzel azt hirdette, hogy a patologikus és normális állapotok között egy
jól definiálható empirikus határvonal húzható. A nők szexuális prob¬
lémái ettől fogva olyan mentális zavarokként kerültek meghatározás¬
ra, amelyekről ekkoriban feltételezték, hogy (1) diszkrét entitások, és
(2) a biológiai pszichiátria explicit diagnosztikai kritériumrendszeré¬
vel minden kétséget kizáróan azonosíthatók (Haslam 2000). Ez a
vízválasztó konceptuális fordulat részletesebb elemzést kíván, így a
következőkben arra keressük a választ, hogy a mentális zavar biomedi¬
kális pszichiátriai modellje, amely a DSM-III-at meghatározta, milyen
konceptuális hiányosságoktól szenved, és ez hogyan befolyásolta a
nők szexuális diszfunkciójának megítélését.
Fontos látnunk, hogy a DSM-III programjának szárnypróbálgatása
már jóval korábban, a XIX. század végén is megfigyelhető. A biológia
diszciplináris forradalma, és az orvostudomány diagnosztikai töké¬
letesedése, apatomechanizmusok pontosabb megértése, a pszichiát¬
riára is nyomást helyezett. Az általános kóroktan paradigmához hűen
Anne-Charles Lorry (1726-1783) is az idegrendszer rostjainak rend¬
ellenességeivel azonosította a mélabú egyes formáit. Később Pierre
Cabanis (1757-1808) francia orvos is azt feltételezte, hogy az erkölcsi