OCR
90 / 3.ANŐK TESTÉNEK ÉS SZEXUALITASANAK MEDIKALIZACIOJA Kierkegaard az etikai stádiumban tárja elénk. Optimális esetben a morális zsenialitásnak köszönhetően az idő legyőzése és áldása által lehetségessé válhat az a , gyarapodó előrehaladás" (Kierkegaard 2005, 560), amelyben a házastársak egymás által önazonosak tudnak maradni. A szerző szubjektív ítélete átüt a sorokon, és kiviláglik, hogy az etikai stádium szinte biztosan kudarcra van ítélve. Mint azt Ullmann Tamás írja, a , morális zsenialitás csak keveseknek adatik meg, az emberek legnagyobb része nem a választással viszonyul az általánoshoz, hanem a többiek által élt biztonságos és békés élet elfogadásával, vagyis a közösségbe való belesimulással, a házasság pedig gyakran ennek [elidegenítő - T. G.] eszközévé válik" (Ullmann 2010, 923). Tehát a személyesség és az érzékiség is elvész az idő előrehaladtával. Végső esélynek megmaradhat az a szórakoztató példa, amelyet Kierkegaard ugyancsak a Vagy-vagy című könyvében említ. Beszámol arról a gyakorlatról, amelynek során a bágyadt paraguayi házasságokat, amikor is , álmos módon történik minden, szinte óraütésre" a jezsuiták egy éjfélkor történő kolompolással törték meg, abból a célból, hogy a házastársi , kötelességeikre" (reprodukció) emlékeztessék a párokat (Kierkegaard 2005, 558). Persze, meglehet, hogy a megszokásnak , egyhangúsága, teljes eseménytelensége, állandó tartalmatlansága; amelyet Kierkegaard még a halálnál is rosszabbnak tart, végül minden elfogadott eszköz ellenére is felőrli a házasságot. 3.7. A NŐI FRIGIDITÁS METAMORFÓZISA A XIX-XX. század fordulóján elhatalmasodó orvosi narratíva jelenti annak az időszaknak a kezdetét, amikor a medicina felfedezte a szexuális diszfunkció fogalmát, és arra alapvetően prevenciós és terápiás javallattal próbált szolgálni. A következőkben a női szexuális diszfunkció orvostörténetét szeretném kontextusba helyezni. A Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének (DSM) 1952-ben megjelent I. kiadása volt az első orvosi dokumentum, mely a frigiditás diagnosztikus kategóriáját besorolta az úgynevezett s Pszichofiziológiai autonóm és viscerälis zavarok” (Psychophysiological auntonomic viscelar disorders) közé. A DSM-I koncepcióját