Page 91 [91]
OCR
3.6. Afrodiziákumok megítélése a XIX. században ! 89 gyítása" céljából használatos készítmények használata ellen érveltek (Moore 2020, 16). Ugyancsak a XIX. század végén, orvosi berkeken belül jelent meg az idősek nemi életével kapcsolatos gondolat, amely a nők esetében a menopauza, férfiak esetében pedig a hatvanadik életév betöltését követően tiltotta meg a szexuális életet, melyről feltételezték, hogy a női és férfi szervezetet egyaránt legyengíti (Moore 2016, 17). A XIX. és XX. század fordulójáról mindezek tükrében megállapíthatjuk, hogy a szexualitásnak a nők szexuális magatartásáról szóló diskurzusát egyrészt az utódnemzési célú paradigma dominálta. Az európai gyógyszerészeti gyakorlatba átszövődő afrodiziákumok felhasználási célja is csak a fertilitás elősegítésére korlátozódott, amely a , sikeres nemi élet" szinonimájaként volt értelmezhető. A XIX. század végén azonban fontos változást hozott Sigmund Freud pszichoanalitikus megközelítése, aki a klitorális helyett a vaginális területhez kapcsolta a női szexualitás diskurzusát. A Freud által használt , frigiditás" fogalom is tükrözi, hogy a nemiség új konceptuális keretét a vaginális orgazmusra való képesség és képtelenség szembeállítása jelentette. Nem sokkal később a hüvelyi szexualitás normalizációjának hatására a klitorális stimulációt igénylő nőket férfiasnak bélyegezték, olyanokak, akikből az anyai ösztön is hiányzik, és akikre a neurózis és a társadalmi ellehetetlenülés jövője vár (Angel 2010). A Kierkegaard által bemutatott , megszokásba" fulladó házasságban élők esetében az útkeresésnek csak igen szűk dimenziói kínálkoznak. Az érintettek például fogódzót találhatnak az egzisztenciális önmegvalósítás egyes stádiumait mérlegelve. Ennek a nagyszabású filozófiai programnak egy részét nyomon követhetjük a Vagy-vagy című kötetben, és megismerhetjük, hogyan süllyed bele az esztétikai stádiumba a vágyai által fogvatartott Don Juan, azaz a hedonista javakat kajtató, hódító természetű ember! A tökéletes, harmadik stádiumot Kierkegaard az ugyancsak 1843-ban megjelent Félelem és reszketés című művében fejti ki, melynek jellegzetességeit Ábrahám bibliai történetének példájával demonstrálja. A végső cél ennek értelmében, a hitben való feloldódás, vagyis az értelem elvesztése. A házastársakról szóló, összességében inkább negatív végkicsengésű megállapításait
