Oldal 86 [86]
84 / 3.ANŐK TESTÉNEK ÉS SZEXUALITÁSÁNAK MEDIKALIZÁCIÓJA
rizált jelentőségét: , A direktkommunikáció az erős nyelve, az indirekt
kommunikáció pedig a gyengéé, a kiszolgáltatotté. Ilyen értelemben
a normális nyelvhasználat csak megközelítőleg egyenlő erejű (hatal¬
mú) emberek között működik jól" (Kovács 2007, 35). A társadalmi
nemekre világviszonylatban is jellemző egyenlőtlenségi állapot az
élet legkülönbözőbb területein érzékelteti a patriarchális paradigmák
hatásait. Szasz interpretációja mindezek tükrében a betegségalkotás
társadalmi konstrukcionista gyökereire hívja fel a figyelmet, amelynek
premisszája, hogy mivel az elmebetegség egy nehezen hozzáférhető
dialektus, ezért betegségnek sem tartható. ,, Az elmebetegnek nevezett
emberek kiszolgáltatottságukban a testi betegek szerepét veszik fel,
mikor pedig valójában csak társadalmi, erkölcsi, vagy interperszonális
konfliktusaik következtében boldogtalanok" (Kovács 2007, 36). Az
elmebetegség tehát mítosz, amely etimológiailag a görög müthosz,
vagyis beszéd, üzenet, párbeszéd szóra visszavezethető.
A pszichiátria Szasz megítélése szerint tehát akkor működik jól, ha
képes magát mitológiaként megragadni, vagyis hiedelemrendszerét
a biológiai redukcionizmus paradigmája felől a nyelvi megértés irá¬
nyába fordítani. Szasz következtetése számunkra azért kiemelten fon¬
tos, mert rámutat az individuum eredetiségére, amely konceptuálisan
összeférhetetlen az elmebetegségek sematikus, orvosi-fiziológiai ke¬
retbe zárt leírásaival. Foucault az Elmebetegség és pszichológia című
művében hasonló megállapítást tesz, amikor rámutat, hogy a beteg¬
ségek pszichológiai dimenziói önmagukban magyarázó erővel nem
rendelkeznek. , Valójában csak a történelemben fedezhető fel az egyet¬
len konkrét a priori, ahol az elmebetegség lehetősége üres nyitottsá¬
gával a maga szükségszerű alakzatait magára ölti" (Foucault 2000b,
85). A hisztéria vonatkozásában ezek a megállapítások rendkívül
fontosak, hiszen általuk kirajzolódnak a szociokulturális betegség¬
fogalom legfontosabb koordinátái. Ennek fényében tehát nem tudunk
elvonatkoztatni a ténytől, miszerint a társadalmak kulturális sajátos¬
ságai is meghatározóak az egészség és betegség fogalompár megkü¬
lönböztetésekor. Mint azt Foucault Émile Durkheimnek a fajtipikus
működésekre építő gondolatai kapcsán megjegyzi, , minden kultúra
képet alkot magának a betegségről, amelynek arculatát az általa elha¬
nyagolt vagy elnyomott antropológiai virtualitások összessége rajzol¬