és elsődlegesen ennek felhasználásával konstruált testesült nő (wo¬
man), vagyis a Másik (Norlock 2019).
A Beauvoir által képviselt feminizmus jelentőségét többek között
annak az alá-fölérendeltségi dinamikának az etikai következményei
jelentik, amelyek alaptapasztalata, hogy a nőt minden pillanatban
annak teste, szexualitása vagy nemisége határozza meg. A tekintet,
amely megragadja, az úgynevezett , situated knowledge" feminista
tudományfilozófiai koncepcióhoz kapcsolódik, amely rámutat a tu¬
dományoknak a férfit hierarchikus fölénybe helyező androcentriz¬
musára (Joó 2003, 41). Joó kiemeli, hogy Beauvoir humanista femi¬
nista attitűdje is általánosságban véve az antideterminista emberképen
keresztül nyer értelmet. A fentebb már idézett , Az ember nem szü¬
letik nőnek, hanem azzá válik" tézis is ezen keresztül magyarázható.
Az emberről általában, így a férfiakról és a nőkről is elmondható, hogy
lényegileg szabadok kellenének, hogy legyenek, ugyanakkor a feno¬
menológiai tapasztalat ennek ellenkezőjét mutatja. Mint Joó írja,
, Beauvoir szerint azonban a nőt éppen történelmileg adott helyzete
teszi többé-kevésbé alárendeltté, vagyis korlátozza szabadságát, ebben
is rejlik a női sors tragikus kétértelműsége. [...] Nem születünk nőnek,
vagyis alárendeltnek, hanem azzá válunk, azzá formál a nevelés, a
szokások adott rendje" (Joó 2003, n.a.). Beauvoir rámutat a szubjek¬
tum radikálisan téridőbeli jellegére, amelynek önbecsülését és meg¬
becsülését egyaránt befolyásolják az uralkodó erkölcsi értékek és
társadalmi normák.
A hisztéria percepciójának megértéséhez is alapvető fontosságú,
hogy feldolgozzuk, mely társadalmi folyamatok vezettek a femininnek
tartott értékek XIX. századi normalizációjához. A folyamat hatalmi
és szubjektív dinamikájában is a , testiség" andorcentrikus tapaszta¬
lata volt ameghatározó, amelynek feltárásához az úgynevezett , társas
konstrukcionista" kritikai nézőpont nyújthat segítséget. Ennek az
irányzatnak a hipotézise, hogy a betegségek organikus okai mellett,
szinte minden esetben áttekintésre szorulnak azok a momentumok,
amelynek során bizonyos nem biológiai tényezők kiváltják vagy fel¬
erősítik egyes állapotok patologizációját. Csabai mintegy szintetizál¬
va Merleau-Ponty , eleven testről? alkotott fenomenológiai alapállí¬
tását és a konstrukcionista paradigmát, az alábbi megállapítást teszi: