Page 55 [55]
2.8. Terápiás lehetőségek a XX. század végén ! 53
zálódott férfiak, vagyis a fogyasztók igényeire adott direkt válaszként
értelmezhető? Annie Potts és munkatársai 2006-os tanulmányukban
ezt a kérdésfelvetést boncolgatják. Tézisük szerint az erektilis disz¬
funkciónak nevezett jelenség mára diagnosztikus és terápiás oldalról
egyaránt elfogadottá vált, azonban a férfiak szexuális attitűdjeinek
egyoldalú átértelmezése figyelmen kívül hagyja egy szélesebb réteg
interpretációját a , normális" szexuális életről (Potts et al., 2006).
A szerzők koncepciójuk kibontásában Margareth Morganroth Gul¬
lette-nek az úgynevezett ,,midlife decline narrative” tézisére tamasz¬
kodtak. A hanyatlással kapcsolatos diskurzus megkerülhetetlen az
erektilis disztunkció társadalomtudományi kontextusának pontosabb
megragadásához.
A férfiak szexuális magatartásának vonatkozásában Gullette ha¬
nyatlástézise úgy értelmezhető a legkönnyebben, ha először is azo¬
nosítjuk a nyugati társadalmak heteroszexuális férfiaival szemben
támasztott szexuális elvárásokat. Ennek középpontjában a test öre¬
gedésével kapcsolatos testtapasztalatok negatív értelmezése áll. Kul¬
túránk számos irányból azt közvetíti felénk, hogy a szexuális együttlé¬
tek számának csökkenő tendenciája problémaszínezetet kell, hogy
öltsön. Gullette igyekezett újradefiniálni a , normális" szexualitás
fentebb ismertetett szűk (vagyis a behatolásra való képességként fel¬
fogott) értelmezését. 1998-ban megjelent Welcome to Middle Age (and
Other Cultural Fictions) című munkájában hangsúlyozza, hogy bár
rengeteg férfi számol be a szexuális életét érintő változásokról, azon¬
ban elmondásuk alapján a behatolásra való képesség nincs összefüg¬
gésben az aktusok minőségével.
Ebben az értelemben tehát Gullette munkásságát tekinthetjük egy¬
fajta demedikalizációs ellenpontként is, hiszen nyíltan szembement
az erektilis diszfunkció alapját képező hanyatlásnarratívával, amely¬
nek helyébe az életkor medikalizációját zárójelező , progresszív nar¬
ratívát" léptette. Potts és munkatársai is visszautalnak a medikalizá¬
ció Foucault-hoz kötődő interpretációjához. Ennek értelemben a
medikalizált társadalmakról azt feltételezzük, hogy a hatalom az egyén
mozgásterét ellenőrzi, racionalizált diskurzusok által korlátozza, és
ez összességében elsöprő hatalmi fölényt eredményez. Ahogy a ho¬
moszexualitás vonatkozásában az 1.4. fejezetben rámutattam, a disz¬