Page 47 [47]
2.7. A szexuális funkciók élethosszig tartó megőrzésének normalizációja 1 45
(Abimelech), Gérár királyának története (Shah 2002, 434). A történet
szerint Ábimelek ellenállhatatlan vonzalmat érzett Sára iránt, akit a
háremébe parancsolt. Álmában Isten figyelmeztette, hogy ha meg¬
érinti Ábrahám feleségét, meghal. A halálbüntetés ugyan nem követ¬
kezik be, azonban Abimelek késébb sajat ,,impotencidjat’, férfiassa¬
gának és hatalmának felborulását Isten büntetéseként értelmezte.
A következő korokban, így a középkorban és az újkor nagy részé¬
benis elfogadott volt az Ótestamentumból származó nézet, miszerint
az impotencia végső soron nem más, mint az isteni gondviselés egy
eszköze, voltaképpen büntetés. A probléma komolyságát jelzi, hogy
a tizenharmadik és tizenhetedik század közötti időkben a felsőbb
társadalmi osztályokban a férfi impotenciája volt az egyedüli elfoga¬
dott házasságfelbontási alap a kanonikus szabályok szerint (Shah
2002, 435).
Mindent összevetve, jól látható, hogy a középkorú és az idősebb
férfiak szexuális funkcióinak részleges vagy teljes elvesztése a XIX.
századot megelőző időkben többségében valamilyen külső okok ha¬
tására bekövetkező változás volt, amely egyértelműen egzisztenciális
megrázkódtatást okozott, tekintve, hogy az érintetteknek nemcsak a
társadalmi dominanciájuk csorbult, hanem büntetésként nem része¬
sülhettek az isteni kegyelemből sem.
Az impotenciának, mint fiziológiai és pszichológiai, így in vivo
eredetű problémaként való megragadása végső soron az emberi élet
fiziológiai narratíváját priorizáló, élettudományos forradalom hatásá¬
ra zajlott le. Az 1800-as évek hangadó orvos-biológus szerzőinek meg¬
ítélése szerint, a szexuális disztunkciók nem tekinthetők a szervezetben
bekövetkező normális változásoknak, így hiba volt beletörődni a férfi¬
asság erejének képletes és szó szerinti elmúlásába. Az andropauzáról
író újkori szerzők az állapotot rendszerint gyógyíthatatlannak ítélték,
habár progressziójának lassítása ellen egyes életmódbeli szokásokkal
(nemi hiperaktivitás mérséklése, megfelelő táplálkozás stb.), úgy vél¬
ték, aktívan tenni lehet. Az okok hátterében a biológiai eredők mar¬
ginálisak voltak, ellenben nagy hangsúlyt fektettek az egyének élet¬
módjára, viselkedésére. Az egyén morálisan felelőssé vált önnön
öregedesenek minösegeert (Marshall - Katz, 2002, 47). Ismetelten
szeretnem felhivni a figyelmet arra, hogyan köszön vissza a szomati¬