Page 33 [33]
2.4. A homoszexualitäs medikalizäciöja &s demedikalizäciöja \ 31
teni" és a halni hagyni joga" (Foucault 1999, 138). Foucault felis¬
merése rámutat arra, hogy a halál feletti uralom összességében nem
volt totális uralmi pozíció. Az élet feletti uralom irányába történő
terjeszkedése a társadalom normalizációja révén azonban abszolút
uralmi potenciált rejt magában.
Milyen főbb hozadéka volt a szexualitás normalizációjának a
viktoriánus korban? A Tudás akarása már az első hasábjain azzal
a felütéssel kezdődik, miszerint a buja, obszcén és szemérmetlen
XVII. század két évszázad alatt belesüppedt a , viktoriánus polgárság
egyhangú éjszakáiba" Létrejött a családnemzésre korlátozott szexu¬
ális élet mint új norma. Abnormálissá, természetellenessé és végül
büntetni valóvá vált ezzel szemben minden , öncélú szexualitás"
tehát a gyönyör nem reprodukciós célból való átélése (Foucault 1999,
7). A szexuális devianciák közé sorolt magatartások, köztük a ho¬
moszexualitás is, az optimális születés-halálozás arányszám eléré¬
sének biopolitikai, stratégiai áldozataivá váltak. Beláthatjuk, hogy
medikalizációjáért nemcsak a tradicionális szexuáletikai kánonnal
való összeférhetetlenség a felelős, hanem egy jól körvonalazható
biopolitikai érdeksérelem is, hiszen a , férfiszerelem" hátráltatta az
alapvető népesedéspolitikai, azaz biohatalmi érdekeket is.
A XIX. század tudományos fejlődése a biológia diszciplináris elő¬
retörésével továbbra is arra törekedett, hogy megtalálja azt a tudo¬
mányos módszert és nyelvet, amely leginkább alkalmas lehet az igaz¬
ság diskurzusának megteremtésére. Foucault tudományterületeken
átívelő tájékozottságának köszönhető annak a felismerése, hogy a
szexuális perverziók medikalizációjára épülő identitáspolitika milyen
akkurátusan illeszkedik bele az ember antropológiai alaptulajdonsá¬
gainak és tudományfilozófiai célkitűzéseinek történelmen átívelő
láncolatába. Ennek retorikai lenyomata a Szexualitás története I.-ben
az a szöveghely, amelyet Arisztotelész parafrazeálásának is tekinthe¬
tünk. Ez pedig nem más, mint Foucault-nak az a felismerése, misze¬
rint a nyugat-európai ember nemcsak hogy zoon politicón (társas
lény), hanem sokkal inkább , vallomástevő állat". A XIX. század a
tudományevolúció azon időszakának kezdete, amikor az ember
3 A szerző kiemelése.