Page 30 [30]
OCR
28 / 2.A FÉRFIAK BIOLÓGIAI ÉS SZEXUÁLIS SAJÁTOSSÁGAINAK MEDIKALIZÁCIÓJA... sokszínűség dekoncentrálta volna a XIX. századi hatalmat. Foucault hangsúlyozza, hogy a zsidókeresztény szexuáletika óta a szexualitás feltárulkozásának felügyeleti és diskurzus előállító eszköze változatlanul a vallomás maradt. A szexualitásról szóló vallomástétel technikái azonban a XVIII. és XIX. század fordulójára nemcsak a szókészlet, hanem funkcionális és térbeli viszonyaikat tekintve is jelentősen megváltoztak. A legszembetűnőbb változás a szexuális magatartásról szóló nyelvi eszköztárban állt be. Az intézményesített identitásteremtés az orvosi szomatizáló és pszichologizáló diskurzusával lassanként meghonosította, hogy a beszéd tárgyát (homoszexuális tettek) magával a beszélővel (homoszexuális szubjektum) azonosítsák. Foucault szubjektum- és hatalomértelmezésén keresztül rávilágított, hogyan vált a vallomástétel eszköze egy nagyszabású identitáspolitika kiszolgálójává. A nemi életről való kötelező vallomástétel a medikalizációt megelőzően megfigyelhető szertartásos erejét Foucault az alábbi módon foglalja össze. , A vallomás olyan nyelvi szertartás, amelyben a megnyilatkozó alany azonos a megnyilatkozás tárgyával;" olyan szertartás, amely egy hatalmi viszonyban teljesedik ki, mivel a vallomástevőnek nélkülözhetetlenül szüksége van egy társ (legalábbis virtuális) jelenlétére; ez a vallomást megkövetelő fórum képviselője — kényszerít, értékel, ítél és büntet, feloldoz és megbékít" (Foucault 1999, 63). A vallomástétel etikai dimenziója kettős, ugyanis jelentősége egyrészt az identitásképzésben, másrészt szakrális, feloldozo-üidvüzité erejében van. A gyónás identitásképző technikáját első sorban az egyénnek, mint szexuális szubjektumnak a vallomásában megjelenő, normálisként és abnormálisként dekódolt viselkedésjegyek irányítják. Amellett, hogy az egyén a vallomástételi kötelezettségének eleget téve identitásának velejéről nyilatkozik meg, a befogadó (gyóntató) reakciója által egy ültő helyében feloldozásban is részesülhet, amely a »beszédre-bujtogatas” fontos motivacidjaként is szolgalt. A medikalizáció identitáspolitikája azonban másként működik. Bár a szexualitásról szóló tudományos diskurzus továbbra is a normalitás és abnormalitás, helyes és helytelen, egészséges és deviáns 10 A szerző kiemelése.
