Page 23 [23]
2.3. A maszturbäciö medikalizäciöja &s demedikalizäciöja \ 21
nem volt más, mint egyszerű félrevezetés. A hatalom valódi érdekét
szolgáló cél a ,bűn" végtelenségbe nyúló kreációja által kiépíteni a
felügyelet időtlen hálózatát, amelynek a maszturbáció egy praktikus
és nagy számban újra és újra megjelenő eszköze volt. Mint azt Fou¬
cault hangsúlyozza, a hatalom , nem intézmény, nem struktúra, nem
valamiféle erő, amellyel egyesek esetleg meg vannak áldva; hanem
, az a név, amellyel egy adott társadalomban egy bonyolult stratégi¬
ai helyzetet megjelölnek" (Foucault 1999, 93), így az mint univer¬
zálé nem létezhet reálisan, vagyis narratíváinktól függetlenül.
A XVIII-XIX. század központi narratívái meglehetősen tudo¬
mánycentrikus és technokrata berendezkedésűek voltak. A hatalom
és atudomány pedig elválaszthatatlanul összefügg egymással Fou¬
cault életművében. Ennek magyarázata, hogy bár a szuverén, a
kormány vagy bármely , influenszer" törekedhet egy személyben
a közbeszéd befolyásolására, de sikerét nem a hozzá kapcsolódó
politikai-közjogi státusz szavatolja. A hatalom annak pragmatikus
képessége, hogy megváltoztassa a nyelvet, amely az élet minden terü¬
letét átjárja. A hatalom annak a kezében van, aki képes a nyelvi
eszköztár olyan irányú manipulációjára, mely az ember egész élet¬
terét meghatározza. Ki vagyok én? Miért élünk? Mi a társadalom?
Mik a céljaim? Foucault felfogásában a medikalizált társadalmakban
működő hatalom nem az orvosok, csendőrök, nevelők által instan¬
ciált univerzálé, hanem szövevényes diszkurzív ,,tamaszpontok”
által, oksági képességgel felruházott mátrix, melyet diszkurzív esz¬
közökkel, mesterségesen életben is kell tartatni (Módos - Sutyák,
2012). Ennek érdekében kézenfekvő volt a szexualitás azon szeg¬
menséből válogatni, amelyet más diszkurzív környezet, vagyis a
zsidókeresztény szexuáletika korábban „bünös cselekedetkent” be¬
járatott, és közösségének tagjait intézményesítve (gyóntatószékben)
vallatta is róla.
(b) A hatalom az egyén önértelmezését is alapjaiban véve meg¬
határozta, hiszen az ember mint szubjektum, a XVIII-XIX. század
hatalmi interpretációjában maga volt a szexualitás, állítja Foucault.
§ "A homoszexualitás vonatkozásában részletesen reflektálok a keresztény gyónás
nyelvi szertartásából az orvosi diskurzus identitásformáló átmenetére, lásd
21-22. oldal.