Page 15 [15]
OCR
2.2. Medikalizáció és demedikalizáció \ 13 is a medicina kontrollja alá kerülhetnek, amelyek kezelésére lenne hatékony, nem orvosi alternatíva. A , túlzott medikalizáció" további sajátossága, hogy egyes komplex, pszichoszociális beágyazottságú életjelenségeket is orvosi-fiziológiai problémára redukáltan jelenít meg (pl. valamely magatartást kizárólagosan az agy neurokémiai egyensúlyának felborulásával azonosít). A következőkben a medikalizáció fogalmát (ha csak az ellenkezőjét ki nem emelem) a határátlépő, , túlzott medikalizáció" értelmében használom. Az 1960-as és 1970-es években Peter Conrad, Ivan Illich, Irving Kenneth Zola vagy éppen Michel Foucault által különféle megközelítésekben tárgyalt medikalizáció másik pólusaként a demedikalizációnak nevezett jelenséget is figyelembe kell vennünk. Ennek során korábban orvosi problémának tartott jelenségek kerülnek ki a biomedicinális ellenőrzés alól (Conrad 1992, 224). Bár kétségkívül ritka jelenségről van szó, napjainkban is számos orvosi felügyelet alatt álló emberi állapotnak (erektilis diszfunkcid, androgenetikus alopecia, figyelemhianyos hiperaktivitasi zavar [ADHD]) és élettani folyamatnak (pl. szülés és születés, laktáció, szexualitás stb.) a , felszabadításáért" folyik polgári, anti -diszkriminációs és szaktudományos berkeken belüli küzdelem. Fontos kiemelnem, hogy a medikalizációt esszenciális értelemben véve normalizáló folyamatként ragadjuk meg, amely által a biomedicina előnyös hatalmi helyzetéből adódóan erkölcsi parancsokat (normákat) konstruál és rekonstruál. A demedikalizáció diskurzusára így filozófiai és polgárjogi praxisként is tekinthetünk, mely egyfajta lázadás az orvostudomány általános és partikuláris normalizáló gyakorlataival, azaz a túlzott medikalizációval szemben. A szexualitás medikalizációját nem csupán a strukturális felosztás miatt lehet gyümölcsöző a medikalizáció és demedikalizáció megkülönböztetésén keresztül vizsgálnunk. Ez a felosztás ugyanis nem pusztán egy praktikus szövegszerkesztési gyakorlat, és jóval több annál, minthogy egyszerűen csak rámutatunk a folyamatok polarizált jellegére. Tartalmi többlete abban rejlik, hogy Foucault intelmére épít. E szerint, amikor a Foucault által "biohatalomnak" nevezett diszkurzív és intézményes renddel (vagyis a biomedicina eljárásaival és gyakorlataival) szemben megpróbálunk elméleti és még inkább gyakorlati ellenállást tanúsí
