Page 15 [15]
2.2. Medikalizáció és demedikalizáció \ 13
is a medicina kontrollja alá kerülhetnek, amelyek kezelésére lenne
hatékony, nem orvosi alternatíva. A , túlzott medikalizáció" további
sajátossága, hogy egyes komplex, pszichoszociális beágyazottságú
életjelenségeket is orvosi-fiziológiai problémára redukáltan jelenít
meg (pl. valamely magatartást kizárólagosan az agy neurokémiai
egyensúlyának felborulásával azonosít). A következőkben a medika¬
lizáció fogalmát (ha csak az ellenkezőjét ki nem emelem) a határát¬
lépő, , túlzott medikalizáció" értelmében használom.
Az 1960-as és 1970-es években Peter Conrad, Ivan Illich, Irving
Kenneth Zola vagy éppen Michel Foucault által különféle megköze¬
lítésekben tárgyalt medikalizáció másik pólusaként a demedikalizá¬
ciónak nevezett jelenséget is figyelembe kell vennünk. Ennek során
korábban orvosi problémának tartott jelenségek kerülnek ki a biomedi¬
cinális ellenőrzés alól (Conrad 1992, 224). Bár kétségkívül ritka jelen¬
ségről van szó, napjainkban is számos orvosi felügyelet alatt álló
emberi állapotnak (erektilis diszfunkcid, androgenetikus alopecia,
figyelemhianyos hiperaktivitasi zavar [ADHD]) és élettani folyamat¬
nak (pl. szülés és születés, laktáció, szexualitás stb.) a , felszabadítá¬
sáért" folyik polgári, anti -diszkriminációs és szaktudományos ber¬
keken belüli küzdelem.
Fontos kiemelnem, hogy a medikalizációt esszenciális értelemben
véve normalizáló folyamatként ragadjuk meg, amely által a biomedi¬
cina előnyös hatalmi helyzetéből adódóan erkölcsi parancsokat (nor¬
mákat) konstruál és rekonstruál. A demedikalizáció diskurzusára így
filozófiai és polgárjogi praxisként is tekinthetünk, mely egyfajta lázadás
az orvostudomány általános és partikuláris normalizáló gyakorlataival,
azaz a túlzott medikalizációval szemben. A szexualitás medikalizá¬
cióját nem csupán a strukturális felosztás miatt lehet gyümölcsöző a
medikalizáció és demedikalizáció megkülönböztetésén keresztül
vizsgálnunk. Ez a felosztás ugyanis nem pusztán egy praktikus szö¬
vegszerkesztési gyakorlat, és jóval több annál, minthogy egyszerűen
csak rámutatunk a folyamatok polarizált jellegére. Tartalmi többlete
abban rejlik, hogy Foucault intelmére épít. E szerint, amikor a Fou¬
cault által "biohatalomnak" nevezett diszkurzív és intézményes rend¬
del (vagyis a biomedicina eljárásaival és gyakorlataival) szemben
megpróbálunk elméleti és még inkább gyakorlati ellenállást tanúsí¬