Oldal 80 [80]
OCR
Dringó-Horváth Ida pedagógia a felsőoktatásban (Kálmán, 2021). Akadnak olyanok is, amelyek egy adott módszert járnak körbe, legyen az a tükrözött osztályterem (Bodnár és mtsai.) vagy éppen a történetmesélés a felsőoktatásban (Lanszki, 2022). Szót kell ejtenünk még olyan módszertani ajánlásokról is, melyek elsődlegesen egyetemi hallgatóknak, illetve a közoktatásban dolgozó pedagógusoknak íródtak, de a felnőttképzésben, felsőoktatásban is nagy haszonnal alkalmazhatók — ahogyan ezt PappDanka (2021) Oktatásmódszertani kézikönyv c. művében több helyütt explicit módon is megfogalmazza. Szintén ilyen jellegű a tanulási eredményekre épülő tervezést és értékelést körbejáró módszertani kézikönyv és kapcsolódó esetgyűjtemény (E. Balogh és mtsai., 2023; Derényi és mtsai., 2023). Bár ez utóbbi tekintetében kivételesen nem oktatásfejlesztési egységtől származó műről van szó, a téma aktualitása miatt feltétlenül ide kívánkozik. Az Oktatási Minisztérium koordinálásával készült könyvsorozat jó példa a felsőoktatás-pedagógiát érintő gyakorlati útmutatások kormányzati szintű támogatására. A felsorolt hasznos útmutatók és kézikönyvek többnyire ingyenesen, online letölthető formában érhetők el. A könnyebb tájékozódás érdekében egy csokorba gyűjtve is megtalálhatók interaktív ábránkon rövid leírással, elérési adatokkal együtt (2. sz. melléklet). A módszertani kézikönyvek mellett az utóbbi időben egyre több olyan különálló tanulmány is napvilágot látott, amely adott módszerhez kapcsolódó jógyakorlatot szemléltet. A módszer lényegét bemutató elméleti aspektusokat rendszerint a gyakorlati alkalmazás taglalása követi, néha a hasznosságot mérési adatokkal is alátámasztva. A továbbiakban ezekből szemezgetünk néhány aktuális és oktatásfejlesztési szempontból jelentős területre, kihívásra koncentrálva, mint amilyen a mentorálás és közösségi tanulás, a digitális kompetencia mérése vagy az oktatásfejlesztés eredményességének elemzése. A helyi kisközösségek egymástól való tanulását, illetve az egyéni fejlesztést célzottan támogató mentorprogramok még kevéssé vannak jelen a hazai oktatásfejlesztési egységek munkájában. Jelentőségük abban áll, hogy megfigyelések alapján a felülről lefelé irányuló reformok és innovációs erőfeszítések gyakran csak akkor lehetnek sikeresek, ha , alulról fogadják el, azonosítják őket és alulról hajtjak végre” (Forray & Kozma, 2021, 37). Az alábbi két példa ilyen törekvéseket mutat be: A Budapesti Gazdasági Egyetem , Üdv a fedélzetens című mentorprogramja (Dósa és mtsai., 2020a, 2020b) a belépő oktatók szakmai támogatását célozza. A program során mentorált-mentor-oktatásfejlesztő triádok dolgoznak együtt annak érdekében, hogy a belépő oktatók beilleszkedését segítsék, és felkészítsék őket a tanulásközpontú pedagógiai módszerek alkalmazására. Az eredmények alapján a program jelentősen hozzájárul az oktatók módszertani fejlődéséhez, ami közvetlenül javítja az oktatás minőségét és a tanulói élményt. A tanulmány szerint nagy kihívás az oktatók kezdeti ellenállása és az óralátogatásokkal kapcsolatos félelmek leküzdése, ezért fontos a támogató, bizalomépítő légkör kialakítása, építve a helyi intézményi kultúrára és a meglévő módszertani gyakorlatra. Hasonló gyakorlatot ismerhetünk meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem MENTORpont programja reven (Käplär-Kodäcsy és mtsai., 2021). A projekt a COVID19-járvány során a digitális átállást támogató mentorhálózatból jött « 78 +
