pedagógia a felsőoktatásban (Kálmán, 2021). Akadnak olyanok is, amelyek egy adott
módszert járnak körbe, legyen az a tükrözött osztályterem (Bodnár és mtsai.) vagy
éppen a történetmesélés a felsőoktatásban (Lanszki, 2022).
Szót kell ejtenünk még olyan módszertani ajánlásokról is, melyek elsődlegesen egye¬
temi hallgatóknak, illetve a közoktatásban dolgozó pedagógusoknak íródtak, de a fel¬
nőttképzésben, felsőoktatásban is nagy haszonnal alkalmazhatók — ahogyan ezt Papp¬
Danka (2021) Oktatásmódszertani kézikönyv c. művében több helyütt explicit módon
is megfogalmazza. Szintén ilyen jellegű a tanulási eredményekre épülő tervezést és
értékelést körbejáró módszertani kézikönyv és kapcsolódó esetgyűjtemény (E. Balogh
és mtsai., 2023; Derényi és mtsai., 2023). Bár ez utóbbi tekintetében kivételesen nem
oktatásfejlesztési egységtől származó műről van szó, a téma aktualitása miatt feltétle¬
nül ide kívánkozik. Az Oktatási Minisztérium koordinálásával készült könyvsorozat
jó példa a felsőoktatás-pedagógiát érintő gyakorlati útmutatások kormányzati szintű
támogatására.
A felsorolt hasznos útmutatók és kézikönyvek többnyire ingyenesen, online letölthető
formában érhetők el. A könnyebb tájékozódás érdekében egy csokorba gyűjtve is meg¬
találhatók interaktív ábránkon rövid leírással, elérési adatokkal együtt (2. sz. melléklet).
A módszertani kézikönyvek mellett az utóbbi időben egyre több olyan különálló
tanulmány is napvilágot látott, amely adott módszerhez kapcsolódó jógyakorlatot
szemléltet. A módszer lényegét bemutató elméleti aspektusokat rendszerint a gyakor¬
lati alkalmazás taglalása követi, néha a hasznosságot mérési adatokkal is alátámasztva.
A továbbiakban ezekből szemezgetünk néhány aktuális és oktatásfejlesztési szempont¬
ból jelentős területre, kihívásra koncentrálva, mint amilyen a mentorálás és közösségi
tanulás, a digitális kompetencia mérése vagy az oktatásfejlesztés eredményességének
elemzése.
A helyi kisközösségek egymástól való tanulását, illetve az egyéni fejlesztést célzottan
támogató mentorprogramok még kevéssé vannak jelen a hazai oktatásfejlesztési egy¬
ségek munkájában. Jelentőségük abban áll, hogy megfigyelések alapján a felülről lefelé
irányuló reformok és innovációs erőfeszítések gyakran csak akkor lehetnek sikeresek,
ha , alulról fogadják el, azonosítják őket és alulról hajtjak végre” (Forray & Kozma, 2021,
37). Az alábbi két példa ilyen törekvéseket mutat be:
A Budapesti Gazdasági Egyetem , Üdv a fedélzetens című mentorprogramja (Dósa
és mtsai., 2020a, 2020b) a belépő oktatók szakmai támogatását célozza. A program
során mentorált-mentor-oktatásfejlesztő triádok dolgoznak együtt annak érdekében,
hogy a belépő oktatók beilleszkedését segítsék, és felkészítsék őket a tanulásközpontú
pedagógiai módszerek alkalmazására. Az eredmények alapján a program jelentősen
hozzájárul az oktatók módszertani fejlődéséhez, ami közvetlenül javítja az oktatás mi¬
nőségét és a tanulói élményt. A tanulmány szerint nagy kihívás az oktatók kezdeti
ellenállása és az óralátogatásokkal kapcsolatos félelmek leküzdése, ezért fontos a tá¬
mogató, bizalomépítő légkör kialakítása, építve a helyi intézményi kultúrára és a meg¬
lévő módszertani gyakorlatra. Hasonló gyakorlatot ismerhetünk meg az Eötvös Loránd
Tudományegyetem MENTORpont programja reven (Käplär-Kodäcsy és mtsai., 2021).
A projekt a COVID19-járvány során a digitális átállást támogató mentorhálózatból jött