Page 50 [50]
OCR
Dringó-Horváth Ida (reach), mely Bishop és Keehn (2015) 171 intézményt vizsgáló tanulmánya szerint intézménytípusonként változik; az általuk vizsgált minta alapján a következő tartományban mozog: a teljes munkaidős oktatók 12—4996-a, a részmunkaidős oktatók 17—3496-a, az egyetemi hallgatók 5—3796-a. De láthattuk korábban, hogy akár 8096-os elérési arány is előfordulhat a megfelelő támogató környezet hatására (vö. 1.2. fejezet, Neisler, 2023); az e tekintetben hatékony hazai központok azonosítása és elemzése szintén kiemelt figyelmet érdemel. Szükséges lenne továbbá áttekinteni az egyes szerveződési formák jellemzőit, és létrehozni a hazai kontextusra megfelelően adaptált besorolási rendszert, hiszen a vizsgálódások több besorolási nehézséget és átfedést is feltártak. A nemzetközi besorolások, modellek (Beach és mtsai., 2016; Gibbs, 2013; Marshall, 2007; Sorcinelli, 2006) egyenkéni adaptálása, illetve az ezekre épülő komplex modell-hálózat (2.4. fejezet) tesztelése, reflektálása jó kiindulási alapot kínál ehhez a munkához. Egy átlátható, a magyar sajátosságokat megfelelő módon láttató rendszer iránytűként szolgálhat új egységek létrehozásánál az intézményi struktúra kialakításához vagy adott struktúrájú egységek továbbfejlesztéséhez. Látható továbbá, hogy néhol az adott intézményen belül több felsőoktatás-fejlesztési egység is megtalálható, párhuzamosan működve egymás mellett; a 2024-es felmérés kitöltési adatai azt mutatják, hogy az egységek feladatelosztásának és kapcsolati mintázatainak vizsgálata ezen intézményekben izgalmas kutatási területnek ígérkezik. Az eddigi kutatások alapján látható továbbá, hogy a hazai szakmai közösség kevés tapasztalattal rendelkezik az országhatáron túlmutató, nagyobb, régiós vagy világszintű együttműködésekről. A 2024-ben létrejött országos hálózatoknak még nincs nemzetközi irányú aktivitása, jóllehet az egyéni oktatásfejlesztési egységek és szakemberek szintjén már vannak kialakult kapcsolódások. Az együttműködési lehetőségek és hálózatosodás erősítését szolgálná az országhatáron túlmutató, lokális érdekek mentén szerveződő hálózatok kiépítésének és funkcióinak vizsgálata esettanulmányok elemzésével. A megjelenő tapasztalatok feltérképezése akár a magyar részvétellel létrehozott lokális hálózat(ok) gyakorlati megvalósítását is előkészíthetné. Mivel az eddigi kutatások jellemzően egységvezetők bevonásával készültek, hiányterületként jelenik meg a felsőoktatás-fejlesztési egységekben dolgozó munkatársakra irányuló vizsgálódás, akár külföldi mérések figyelembevételével (pl. Beach és mtsai., 2016). A vezetői végzettségi és szakterületi sajátosságokhoz hasonlóan az egységek munkavállalóinak előképzettsége és kompetencia-térképe is felvázolható lenne, kitérve a professzionális fejlesztői munkakörökre és a célfeladatként, megbízással dolgozó oktatókra. Ezzel összefüggésben — külföldi mintákhoz hasonlóan (Mori és mtsai., 2022) — érdemes lenne a felsőoktatás-fejlesztők szakmai identitásával, valamint életpályájuk tanulással, szakmai (ön fejlesztéssel kapcsolatos elemeivel is behatóbban foglalkozni. A hazai vonatkozásban újkeletűnek számító szakma körvonalazása segítené a tudatos fejlesztést. Különösen jelentős ez egy olyan kontextusban, ahol még mindig nagy arányú a más alapfeladatok mellett, kiegészítő célfeladatként végzett oktatásfejlesztési tevékenység (Bodnár, 2024, illetve a 2.2.2 fejezet). + A8 +
