Oldal 48 [48]
OCR
Dringó-Horváth Ida Magas, 77 feletti összpontszámmal, azaz 3,5 fölötti átlaggal értékelték a megkérdezett vezetök az aläbbiakat: oktatäsinformatika (összpontszäm=90,2, ätlag=4,1), értékelés és visszajelzés (összpontszám-88, átlag-4,0), haladö oktatäsmödszertan (összpontszäm=85,8, ätlag=3,9), a mesterseges intelligencia (MI) célzott megjelentetése (összpontszäm=83,6, ätlag=3,8), Es az oktatästervezes területe (összpontszäm=79,2, ätlag=3,6). Egyedül ez utöbbinäl mutatkozott - a többihez kepest — valamivel magasabb intézmények közötti szóródás (szórás-1,6), így kimondható, hogy a területek egységesen jellemzőek a hazai oktatásfejlesztési kontextusra. A megjelenített témakörök jól mutatják a korábban már tárgyalt, a hazai kontextusra jellemző erőteljesebb digitális, technológiai fókusz. A formális kurzusokon való részvétel többnyire megjelenik az intézményi teljesítményértékelés részeként (7796), de bizonyos egységek részvételi igazolás, tanúsítvány, esetlegesen digitális kitűző formájában adnak elismervényt a részvételről (6496). Kisebb arányban ugyan, de a vezetők megítélése alapján az egyéni, informális vezetői elismerés is jelen van az intézményekben a képzésekhez kapcsolódóan (3299). Csupán 9996-ban jelezték a résztvevő egységek vezetői, hogy az oktatásfejlesztésbe való bekapcsolódás semmilyen ellenszolgáltatással nem jár az adott intézményben. A képzésekhez kapcsolódóan az egységvezetők a kérdőívben felsorolt kihívásokat a következő mértékben érzékelik (több válasz is megjelölhető volt): A válaszadók egyöntetűen a részvételhez szükséges idő hiányát látják a legnagyobb kihívásnak (9196), ami megnehezíti az oktatók bekapcsolását a formális képzésekbe. Erősen megjelenik ezen túl az oktatási terület elhanyagolása az akadémiai szféra szakmai előmenetelében (5599); illetve az, hogy rendszeresen ugyanazok vesznek részt a kurzusokon, és nehéz bővíteni az aktívan érdeklődő, kurzusokat rendszeresen látogató kollégák körét (4596). Azonos mértékben mutatkozik problémásnak a résztvevők megfelelő aktivizálása a w horkshopokon és az alacsony motiváció a részvételre (41-41%), az eréforrashianyt pedig — személyzet, idő vagy finanszírozás tekintetében — a válaszadók 3696-a éli meg nehézségként. Örömteli, hogy az egységvezetők meglátása szerint csupán marginálisan (996) nehezíti a képzések gyakorlati jellegét az, hogy az oktatók nem szívesen osztják meg vagy reflektálják saját jógyakorlataikat, oktatási tapasztalataikat. A leginkább megjelenő problémaköröket korábbi hazai kutatások is jelezték (vö. Bodnár, 2024; M. Pintér és mtsai., 2021), tehát vélhetően a hazai felsőoktatási rendszerben gyökerező, akár huzamosabb ideje fennálló problémákról beszélhetünk, melyek kezelése tudatos és erős beavatkozást igényel, akár országos szinten. A 2024-es kutatás különlegessége, hogy az oktatásfejlesztési vezetők alapvető személyes adatainak bekérésével első ízben ad képet a munkakört betöltők szakmai és személyes jellemzőiről. Az ehhez a blokkhoz tartozó kérdőívtételeket a 27 egységvezetőből 26 töltötte ki. Érdekes eredmény, hogy a vizsgált egységek vezetői nagyrészt máshol vannak állományban és vezetői megbízással dolgoznak (pl.: valamely karon, intézetben, 18 fő) és csak kisebb hányaduk van foglalkoztatva az adott egységben, jellemzően teljes munkaidőben. Ez a bizottsági, munkacsoporti szerveződési formánál teljesen érthető (10 fő), de majd ugyanilyen mértékben jellemző vezetési konstrukció ez az önálló szervezeti egységek esetében is (8 fő). Annak ellenére, hogy a központi szervezeti egységeknél nem + A6 +
