Page 27 [27]
OCR
Oktatásfejlesztési innováció és hálózatépítés a magyarországi felsőoktatásban e szint: nem vagy alig jelenik meg az oktatásfejlesztés: A világ több régiójában, mint Ázsia vagy a Közel-Kelet egyes területei, Észak- és Közép-Afrika és LatinAmerika, az oktatói fejlesztési programok alig léteznek. Csak néhány intézmény indított ilyen programot, de ezek aránya a területen nagyon alacsonynak mondható. e szint: az intézmények kisebb hányada rendelkezik oktatói fejlesztési programmal, a részvétel önkéntes: Ide tartoznak olyan országok, mint Németország, Thaiföld vagy éppen a terület szülőatyja, az Egyesült Államok, mely utóbbiban az intézmények 35-4096-a rendelkezik oktatásfejlesztési programmal, de évente az oktatók csupán mintegy 20-3596-a vesz részt ezeken. e szint: szinte mindenhol elérhető programok, az új oktatóknak kötelező a részvétel: A brit nemzetközösség országaiban (Kanada, Anglia, Dél-Afrika stb.) és Észak-Európa több országában (pl.: Hollandia) szinte minden egyetemen van oktatói fejlesztési program, a részvétel pedig bizonyos mértékig kötelező, például 175-200 órányi belső képzés van előírva az új professzori kinevezések előterjesztéséhez. e szint: a folyamatos oktatásfejlesztés elvárás minden oktatótól: Ez a szint jelenleg még meglehetősen ritka, de Svédország jó példával jár elöl: a svédországi Lund Egyetem Mérnöki Karának programja számos képzést kínál az oktatók számára. Ezt egészíti ki egy pedagógiai akadémiai rendszer (Pedagogic Academy), melybe pályázat útján lehet felvételt nyerni. A cél pedig kettős: (i) a tanítás és tanulással kapcsolatos új módszerek bemutatása, és (ii) egy olyan intézményi kultúra kialakítása, mely támogatja az oktatók aktív, formális és informális keretek között folyó rendszeres pedagógiai tapasztalatcseréjét. Az akadémiai tagság fizetésemeléssel jár a jelentkezés elfogadása után, de egyben pénzügyi támogatást biztosít az érintett tanszékeknek is, így erősítve az egyéni és a közösségi érdekek összehangolását. A fentiek eredményeképpen az oktatók igen magas arányban, évente mintegy 8096-ban vesznek részt a fejlesztéseken, melynek eredménye az oktatói munka minőségének folyamatos javulása, amit a hallgatói értékelések is igazolnak. Érdekes tehát, hogy bár a kezdeményezés terén az Egyesült Államok, Ausztrália és Afrika rendelkezik a leghosszabb történeti háttérrel és tapasztalattal, Európa egyes országai is fölzárkózni látszanak, sőt, bizonyos területeken úttörő módon járnak elöl. A nemzetközi trendeket, némi késéssel ugyan, de követik a hazai folyamatok is: a fent felsorolt szolgáltatások egyre nagyobb számban jelennek meg az egységek palettáján, az idei év pedig két nagyobb együttműködési hálózat létrehozását is eredményezte, további lokális és világszintű nemzetközi csatlakozási kezdeményezésekkel. Egyre több intézményben jelenik meg az oktatásfejlesztés külön egység szintjén is, de az országos adatokat tekintve a fenti besorolás szerint hazánk leginkább a 2. szintbe sorolható (vö. 2.2.2. fejezet). Azonban lassanként megjelennek a példaértékű, akár a 4. szint sajátosságait is részben felmutató intézményi kezdeményezések, kötelező oktatásfejlesztési elemekkel,
