Page 23 [23]
Oktatásfejlesztési innováció és hálózatépítés a magyarországi felsőoktatásban
Az egyes központok megjelenési formája és funkciója folyamatosan változik az idő
előrehaladtával, ennek egyik fontos mozgatórugója a leírások alapján a tanítás-tanulási
folyamatról alkotott elképzelések változása a felsőoktatásban. Ezen folyamat központi
eleme az oktató és a tanuló szerepéről, feladatáról való elképzelés változása, melyet
Kozma (2024) alapján így foglalhatunk össze táblázatos formában (2. táblázat):
2. táblázat. A hagyományos és a tanulásközpontú pedagógia összehasonlítása, (Kozma, 2024
alapján, saját szerkesztés)
Hagyományos pedagógia
Tanulásközpontú pedagógia
a tananyag megtanítása
a hallgató és az oktató közös tudás konstruá¬
lása a tananyag elsajátítása során
a tanítás tudományára, a tanítási módszerek¬
re fókuszál
a tanulás tudományára, a tanulási módsze¬
rekre, stratégiákra fókuszál
hierarchikus oktató-hallgató kapcsolat, ahol
az oktatóé a főszerep, ő a tananyag tudója
egyenrangú, demokratikus viszony, ahol az
oktató támogató szerepben van
felülről építkező oktatási rendszer, közpon¬
tilag meghatározott, kötelezően előírt tan¬
anyaggal
alulról építkező oktatási rendszer, a tananyag
az egész, folyamatosan változó világ, az elsa¬
játítás élethosszig tart
Fontos azonban megjegyezni, hogy a változásnak egyéb mozgatórugói is vannak:
az oktatás-fejlesztési központok az egyes felsőoktatási intézmények fejlődésével co¬
evolúcióban változnak. Jól mutatja mindezt az ACE-POD-mátrix értékelő keretrendszer
(ACE & POD-Network, 2018), mely rámutat, hogy az egyes egységek szervezeti felépítése
az intézmény oktatásfejlesztéssel kapcsolatos elköteleződéséről árulkodik; az intézményi
organogramban betöltött helye és finanszírozása pedig jelzi az egység központi szerepét,
míg a kidolgozott szolgáltatások, programok az intézmény mindenkori küldetéséhez
igazodnak (vö. 5.2. fejezet).
Az Egyesült Államokban és Kanadában ezek a szervezeti egységek hosszú múltra
tekintenek vissza, ezt a folyamatot a felsőoktatás-fejlesztési központok történeti fejlő¬
dését bemutató alapvető szakirodalom (Beach és mtsai., 2016; Czerniewicz, 2021; Forgie
és mtsai., 2018; Singer, 2002; Sorcinelli, 2006; Zhu & Li, 2019) alapjän az aläbbiakban
foglaljuk röviden össze.
Az oktatás-fejlesztési központok története Észak-Amerikából indult, az első ilyen egy¬
ség 1962-ben alakult a Michigani Egyetemen azzal a céllal, hogy a tanulás-tanítás ku¬
tatása révén az oktatóknak olyan módszereket adjanak át, melyek elősegítik a hallgatók
tanulását. Az idő előrehaladtával ezen egységek flexibilisen idomultak a változásokhoz,
feladatkörük fokozatosan kibővült (Beach és mtsai., 2016; Sorcinelli, 2006).
A tanulásközpontúság, a tanulók ismeretelsajátításának előtérbe kerülése a szolgál¬
tatási kínálat bővítését hozta magával a tanulói műhelymunkák, konzultációs alkal¬
mak, valamint kapcsolódó támogatói pályázatok bevezetésével. Fontos mérföldkőnek
+ 21°