Oldal 22 [22]
Dringó-Horváth Ida
A változás négy stratégiája, ahogyan Wright (2023) fogalmaz, egy szociológiai tanul¬
mány alapján jött létre (Stevens és mtsai., 2008), és abból a felvetésből született, hogy
szociológusként a felsőoktatási intézmények felfoghatók a népesség szelektálására és
rétegzésére szolgáló szűrőként (sieve), a kompetens társadalmi szereplők fejlődésének
inkubátoraként (incubator), a hivatalos tudás legitimációjának szentélyeként (temple)
és több intézményi területet összekötő csomópontként (hub). A négy stratégia Wright
(2023) szerint a központok célkitűzéseiben érhető tetten, és megmutatja, milyen tevé¬
kenységek révén kívánják elérni a megfogalmazott célokat:
s A csomópont-központ, amely a szerző szerint a leggyakoribb, megpróbál össze¬
kötőként működni, például párbeszéd és együttműködés céljából összehozni az
oktatókat és a hallgatókat, vagy központilag elérhetővé tenni a rendelkezésre
álló erőforrásokat.
e A szűrő-központ, amely egy szintén gyakran alkalmazott fejlesztési stratégia,
az oktatási gyakorlatok kutatáson alapuló szűrésében és így a bizonyítékokkal
alátámasztható jógyakorlatok terjesztésében látja a változás zálogát.
s Az inkubátor-központ a fejlődésre és a növekedésre összpontosít, gyakran az
egyének fejlesztése révén. Ez megjelenhet a személyes konzultációkban vagy
az újonnan belépő oktatók orientációjában, de az oktatói díjakban is, ahol in¬
novatív ötletek, kezdeményezések terjesztése, implementálása a cél.
e A szentély-központ stratégiája, hogy az oktatást egy kiemelt és elismert szakmai
tevékenységként kezeli, és annak támogatása, elismerése és jutalmazása révén
próbálja a változást előmozdítani (Wright, 2023).
A szerző szerint mind a négy stratégia hatékony lehet, de fontos a központ program¬
jainak összehangolása ezekkel a stratégiákkal, hogy valóban elérjük a megfogalmazott
célokat.
A gyakorlati megjelenésüket tekintve azonban mind hazai, mind nemzetközi vonat¬
kozásban előfordul, hogy az egyes modellek nem feltétlenül jelennek meg tisztán, egy¬
mástól jól elkülöníthető módon, hanem komplexebb szervezeti egységként, együttesen
is jelen lehetnek (például központi egységként szakértői mentorhálózat létrehozásával és
működtetésével valósítva meg a beágyazott fejlesztést, vö. a 3. fejezetben megjelenített
egység részletes működési leírását, illetve a 2.2.2. fejezetet).
Bár a központok rendszerint igen széles szolgáltatási és feladatkörrel rendelkeznek,
tevékenységükre az angolszász szakirodalomban a fő elemet kiemelve egyaránt utal¬
nak az Academic Development (AD), az Educational Development (ED) vagy a Faculty
Development (FD) fogalmakkal (Beach és mtsai., 2016; Geertsema, 2021; Sorcinelli,
2006), melyek a magyar nyelvű szakirodalomban oktatásfejlesztés / felsőoktatás-fejlesz¬
tés fogalmakkal jeleníthetők meg (Dósa és mtsai., 2024; Dringó-Horváth, 2023; Sebes¬
tyén, 2023; Sebestyén és mtsai., 2024). A területhez kapcsolódó országos hálózatokat tö¬
mörítő nemzetközi szervezet, az International Consortium of Educational Development
(ICED, vö. 4.2. fejezet) honlapján az alábbi definíció szerint határozza meg tagjait: [a
felsöoktatäs-fejlesztök] , egyénekkel, csoportokkal és intézményekkel dolgoznak együtt
a tanítás gyakorlatának, elméletének és minőségének javítása érdekében."
+ 20°