Page 21 [21]
OCR
Oktatásfejlesztési innováció és hálózatépítés a magyarországi felsőoktatásban kifejezés pedig olyan személyekre utal, akik segítik a hallgatók és oktatók munkáját, előmozdítják az akadémiai tevékenységek zavartalan lebonyolítását. Ide tartoznak többek között a tanszéki adminisztrátorok (tanulmányi ügyek kezelése), a könyvtárosok (akadémiai források biztosítása), vagy éppen a központi támogató szervezeti egységek (pl. pályázati iroda, nemzetközi iroda) munkatársai is. A fent leírt sokszínű terminológiai használattól függetlenül az oktatásfejlesztési egységek fő küldetése a tanulás-tanítási folyamatoknak mint az egyetem elsődleges missziójának támogatása kutatások és az oktatók fejlesztése révén. A tevékenységi- és feladatkörük szerint jellemzően három modellbe sorolhatók be (Kozma, 20249: i) a segítő központ modell, mely elsősorban az oktatók támogatására szolgál, segítve őket a tananyaggyártásban és (digitális) eszközhasználatban, tréningeket kínálva új és/vagy pedagógiai végzettséggel nem rendelkező oktatóknak; ii) a hallgatói központ modell, mely a (nemzetközi) hallgatók felkészülését és szabadidős programjait támogatja, erősen építve az oktatói közreműködésre; és iii) az adminisztratív központ modell, mely az egyetem adminisztrációjának részeként jelenik meg, az oktatóknak kötelezően előírt kurzusok és gyakorlatok gyűjtőhelyeként, az új eszközök, módszerek és felsőoktatási szakpolitikák megismertetésére, valamint ellenőrzési és minősítési feladatokat is ellát. Az egyes oktatásfejlesztési szervezeti egységek jellegét, hovatartozását, felelősségi körét tekintve Bodnár (2024) külföldi példákat elemezve négy modellt különít el egymástól: s Központi modell: Az egység külön vezető irányítása alatt áll, aki az egyetemi felsővezetéshez kapcsolódik, központi költségvetésből finanszírozva. A központ munkacsoportokra tagolódik, mint oktatásfejlesztés, technológiai támogatás, értékelés, kutatás és minőségfejlesztés. s, Kari modell: Az egység egy adott karhoz kötődik, vezetője a dékán vagy az adott területért felelős vezető. Elsődlegesen a karon belüli oktatási stratégiai fókuszt támogatja. ¢ Technologiacentrikus modell: Az egységet a technológiai stratégia felelőse vezeti, és főleg technológiai támogatásra koncentrál. s Osztott vagy hálózatos modell: Az egység szakértői beágyazottan dolgoznak az oktatók között, az oktatásfejlesztést támogatva. A fókusz a hálózati együttműködésnek köszönhetően az adott szakértői kör igényein van. A besorolás némi átfedést mutat, hiszen míg a technológiacentrikus modell a központ irányultságára, fő fókuszára utal, függetlenül attól, hogy hol helyezkedik el az egység, addig a másik három kategória az intézményi struktúrán belüli elhelyezkedésre, integráltságra irányul. Amennyiben a modellt az egyes egységek besorolására kívánjuk használni, ez esetlegesen nehézséget okozhat (vö. 2.4. fejezet). Meg kell említeni egy másik besorolási modellt is, melyet eredetileg az amerikai nemzeti felsőoktatás-fejlesztési egyesület hozott létre az oktatásfejlesztési központok értékelésére és a munkafolyamatok tervezésének támogatására (Pod Network, 2018), de az egyes egységek besorolására is előszeretettel használja a szakmai közösség (Hayward és mtsai., 2024; Wright, 2023). + 19 +
