Oldal 19 [19]
Oktatásfejlesztési innováció és hálózatépítés a magyarországi felsőoktatásban
Nem meglepő mindez, hiszen maga az egyetemi oktató szakma — mint a fejlesztés fő
fókusza — szintén igen összetett tevékenységi kört foglal magában, ahogyan azt van Dijk
és munkatársainak (2020) kapcsolódó, 46 keretrendszer elemzésével fejlesztett modellje
szemlélteti. Az elemzés alapján a kutatás hat fő feladatot azonosított:
s Oktatás és tanulás támogatása: A biztonságos és motiváló tanulási környezet
kialakítása, tanítási módszerek alkalmazása, a tanulók támogatása, valamint
a tanulási stratégiák fejlesztése.
s Oktatástervezés: Az oktatási célok, tanulási tevékenységek és tananyagok
megtervezése, valamint az oktatás különböző elemeinek összhangba hozása a
visszajelzések alapján.
e Értékelés és visszajelzés: Az értékelési eszközök és módszerek tervezése, al¬
kalmazása és értékelése, valamint a tanulók teljesítményének visszajelzése és
formáló értékelése.
s Oktatási vezetés és menedzsment: A tanárok szerepe az oktatás szervezésében,
minőségbiztosításában, oktatási változások és innovációk vezetésében, vala¬
mint az oktatáspolitika kialakításában és megvalósításában.
s Oktatási kutatás és tudomány: A pedagógiai elméletek megismerése és alkal¬
mazása, a tanítási gyakorlat kutatása, valamint az oktatási eredmények meg¬
osztása.
s Szakmai fejlődés: Az oktatók folyamatos önfejlesztése, reflexió a tanításról,
visszajelzések kérése és felhasználása, valamint szakmai fejlődési programokon
való részvétel.
A munka eredményeként jött létre az egyetemi tanári szakértelmet (UNlversity
Teacher Expertise — UNITE) és fejlesztési dimenzióit bemutató modell, mely jó alapul
szolgálhat a felsőoktatás-fejlesztési munkához az egyetemi tanári professzió összetet¬
tebb meghatározása révén.
Szintén ezt az összetett képet mutatja Kálmán (2019b) tizenkét oktatóval készített
élettörténeti és kvalitatív tematikus interjúkat felvonultató tanulmánya: a szakmai fej¬
lődés és tanulás sajátosságai az oktatók élettörténeteiben, oktatói fejlődésük egyes sza¬
kaszaiban (kezdő, tapasztalt, illetve tapasztalt, gyakorlattal rendelkező oktatók) igen
változatos képet mutat. A hatékonyság szempontjából fontos ennek a sokszínűségnek
a megragadása és megfelelő kiszolgálása a fejlesztés során. Az elemzés az oktatók tá¬
mogatásával kapcsolatos fejlesztési irányok újragondolását javasolja annak érdekében,
hogy a jelenlegi gyakorlattal ellentétben ne csak felszínesen, a mindennapi gyakorlatok
szintjét, hanem a lényegi oktatói identitás átalakítását, szakmai fejlesztését is érintsék
(Kálmán, 2019b). Az egyetemi oktatók saját tanításukról alkotott vélekedését vizsgálta
továbbá Káplár-Kodácsy és Dorner (2024). A kutatás a történetkiegészítés módszerével,
az oktatói önreflexióra építve tárja fel a megkérdezettek tanítással kapcsolatos meggyő¬
ződéseik és gyakorlatuk bizonyos elemeinek kapcsolatát. Az eredményekben szintén
az oktatói tapasztalatok sokfélesége és összetettsége jelenik meg, kiegészülve azzal a
pozitívummal, hogy a folyamat támogatta az oktatók önreflexióra épülő pedagógiai
tudatosságát és fejlődését.
+ ]7 +