Ahogy azt a 15. fejezetben láthatjuk, a halászok foglalkozási csoportja
zárt volt: főleg halászdinasztiák alkották, különösen a 19. században. Va¬
gyonosabb részük házon és szőlőn kívül földdel is rendelkezett. A halászok
külső házassági kapcsolatai (főleg a jómódúak esetében) a gazdatársadalom,
továbbá az iparosok felé mutattak. A módos Gombocz família több generá¬
társadalmi csoportról, melynek bemutatása egyébiránt vázlatos maradt.
A negyedik rész vizsgálatait az indokolta, hogy itt a szerző a valós társa¬
dalmi kapcsolatok által kialakított létező társadalmi csoportok elemzésére
tett kísérletet. Ez agazdák esetében meg is valósult, de mär az iparosoknäl
mindössze (ismételten kimondott) eredménye a vizsgálatnak a társadalmi
kétosztatúság, nem pedig kiindulópontja. A polgárvárosiak kimaradtak
az elemzés első (intézménytörténeti) köréből, itt találkozunk velük először
(bár természetesen az anyakönyvekben és a demográfiai elemzésekben
jelen voltak ők is). A több jó esettanulmány megállapításai azonban nem
pótolják a csoport átfogó jellemzésének hiányát (mobilitás, iskolázottság,
vagyonosság, házassági és keresztszülői hálózatok stb.). Hasonlóképpen
a halászokról szóló fejezet is a befejezetlenség érzetét kelti, és itt sem egy
valós társadalmi csoport konkrét vizsgálata történik meg úgy, ahogy azt
a gazdák esetében láthattuk.
KESZTHELYI TÁRSADALOM — MAGYAR TÁRSADALOM:
BENDA GYULA HAGYATÉKA
A könyvet végigtekintve összefoglalhatjuk, hogy milyen volt a keszthelyi
társadalom - illetve milyennek kell a mezővárosi és sok tekintetben álta¬
lában a magyar társadalmat elképzelnünk a 18. század második és a 19.
század első felében.
Ezt a társadalmat népesedési tekintetben a mozdulatlanság — mond¬
hatjuk a Le Roy Ladurie-féle histoire immobile — jellemezte, valtozdsai
inkább ingadozások, mint határozott változási trendek voltak. Egyrészt azt
tehetjük ehhez hozzá, hogy a halandósági csúcsok nem érték el a korábbi
nyugat-európai élelmezési válságok mértékét, másrészt viszont a halan¬
dóság mutatóinak javulását a korszak végén a kolera lerontotta. Ugyanezt
a mozdulatlanságot mutatták a vagyonelemzések is.
A nukleáris családos háztartások aránya a 18. század közepén 80—-9099¬
ra rúgott, ami teljesen illeszkedik a nyugat-európai modellhez. A népesség
zöme 3-6 fős háztartásokban élt. Nem a rendi választóvonal osztotta meg a
mezőváros társadalmát. Keszthelyi nemesi társadalomról nem beszélhetünk.