Page 511 [511]
OCR
Függelék 509 hívtak volna, mint a 18. században, a 19. században egyre inkább ugyanazokat a keresztszülöket hivtäk minden gyermekükhöz. (Ez egyben arra is pelda, hogy a kvantitativ vizsgälat nagyon fontos, nemcsak felveti a problémát, hanem hipotézist is javasol: jelen esetben azt, hogy időközben megváltozott a keresztszülőség társadalmi funkciója.) Emellett ugyanakkor a keresztgyerek és keresztszülő kapcsolata is változáson ment keresztül: méghozzá az igen gyenge kapcsolattól az erősebb kötődés irányába. A komaság vizsgálata révén egymástól elváló kapcsolati hálók is kirajzolódtak. Már korábban szó esett arról, hogy a 18. században a birtokos nemesek, megyei tisztviselők elkülönült társadalmat alkottak, majd eltűntük után a 19. század elejétől az uradalmi tisztviselők képeztek hasonló kört. A másik póluson hasonlóképp elkülönültek az uradalmi cselédek és közvetlen iränyitöik. A kezmüves-kereskedö-szolgältatö csoport fedte le a kisvárosi népesség többségét. A szőlőműves és gazdacsaládok az 1830-as évektől kezdtek önálló szőlőhegyi társadalommá szerveződni, s ennek a folyamatnak a részeként lettek közülük egyre többen keresztszülők. De egyfelől ezek a hálók inkább csomópontokat jelentettek a kavargásban, másfelől az időbeni változások is markánsnak tűntek. A harmadik rész zárófejezetéből kiderül, hogy a társadalmi kapcsolatrendszerek elemzésével néhány csoport körvonalazódik a keszthelyi társadalomban: az elit (amelynek két , társasága? váltotta egymást a századforduló éveiben), az uradalomban alkalmazottak, a legnagyobb kezmüves-kereskedö-szolgältatö csoport, valamint a gazdacsaládok és a szőlőművesek. Ismét más, s immár az utolsó szemszögből vizsgálva a keszthelyi társadalmat, a könyv utolsó részében a szerző arra tett kísérletet, hogy ezeket — tehát már nem egy-egy külsődleges szempont alapján megkonstruált, hanem a házassági-komasági kapcsolatok által mintegy magától kirajzolódó csoportot - jellemezze. ( Jóllehet láttuk az imént, s erről most sem szabad megfeledkeznünk, hogy egy ilyen csoport lehatárolásában is mennyi történészi önkényesség rejlik — de illúzió hinni, hogy ettől teljesen megszabadulhatunk.) A negyedik rész (Társadalmi csoportok) sajnálatos módon torzó maradt: ezt a szerző nem fejezte be sem a disszertáció beadásakor, sem azt követően. Egyes fejezetek meglepően rövidek, mások nyilvánvalóan befejezetlenek. Ráadásul a könyv konklúzióit levonni hivatott fejezet is hiányzik. A 12. fejezetben (A vesztesek — a mezővárosi gazdák) Benda Gyula először egy 171 háztartásfőből álló sokaságot választott ki a 18. század elejéről,
