Az arányok jól mutatják, hogy a felnőttek halandósága mindenkor
jóval alacsonyabb a gyermekekénél és az idősebbekénél, és az is ki¬
rajzolódik, hogy az 1805-1806. évi magas halandésäg a 18-40 éve¬
sek arányszámát ugyancsak rontja."
A halálozás valószínűsége a naptári éven belül változó. A klimati¬
kus és táplálkozási viszonyok, a születések szezonalitása miatt a ha¬
lálesetek havi megoszlása erős szezonális különbségeket mutat. Ha
az egész százéves (1750-1849 közötti) időszakot nézzük, az idény¬
hullámzás mutatója a tavaszi hónapokban jelentősen 100 fölé emel¬
kedik (március-április), ezzel szemben nyáron, júniusban és júliusban
lecsökken a temetések száma, a mutató értéke 60. Ha a jelentősen
alulregisztrált évtizedektől eltekintünk, 1770-től vagy 1780-tól szá¬
molva a görbe alakja hasonló marad. Ha évtizedenként külön is ki¬
számoljuk az indexeket, egyértelműen általános és hasonló mértékű a
nyári süllyedés, de az őszi és téli hónapokban némileg változó idény¬
hullámzás is megfigyelhető (vö. FÜGGELÉK VII. TÁBLA).
Az első három (de valószínűleg hiányos anyakönyvezésű) évtizedben
igen jelentős a tavaszi emelkedés (125 és magasabb), 1780 után ál¬
talában kevésbé hangsúlyos, a téli hónapok pedig egyenletesen, de nem
kiugróan magas halandóságot hoznak. Kiemelendő az 1830-as évtized,
amikor januárban és februárban ugrásszerű az emelkedés. Ez egy¬
értelműen néhány év szabálytalan halandóságával magyarázható.
Az idényhullámzás az egyes korcsoportoknál eltérő képet mutat.
A havi ingadozás a legkiegyenlítettebb a csecsemők esetében. Ál¬
talánosságban megállapítható, hogy az egy éven aluliak halálozása
függ legkevésbé az évenkénti vagy az éven belüli hullámzástól. Az
1-4 éves gyerekek tavaszi halandósága igen magas, és a nyári ala¬
9 Az arányok abszolút értéke nem megbízható. A népességszám valószínűleg alacso¬