Seite 162 [162]
OCR
160 A népesség a történeti demográfia szemszögéből A halottak fele-kétharmada általában 19 éves vagy annál fiatalabb, ezen belül is magas az egy éven aluliak aránya (körülbelül az öszszes halott egyharmada). Ez az arány meglehetősen állandó, kis szóródást mutat. A csecsemő halottak számának nagyfokú stabilitása okozza, hogy ha megemelkedik a temetések száma, a legfiatalabb halottak aránya általában valamit csökken. Például 1784-ben a halálesetek száma 261 (az előző évben csak 191 volt), a csecsemő halottak aránya 20,799-ra esik vissza (az évtized átlaga 26,4). 1805-ben és 1806-ban halálozási csúcs volt, a csecsemő halottak aránya 1799. A természetes fogyást hozó évtizedekben is alacsonyabb a legfiatalabb halottak százaléka. Természetesen a csecsemőhalandóság sem marad állandó a periodikusan visszatérő (feltehetően járványoktól sújtott) években, alakulása enyhén követi a gyermekhalálozás ingadozását: egyes években felível; általánosságban azonban a számok stabilitása és az arányok mozgása jellemzi. Ezzel szemben az 1-4 éves gyerek halottak aránya erősen ingadozik. Ezt a korosztályt a rendszeresen visszatérő magas halandóságú (járványos) évek rendszeren megtizedelik (a halálesetek megszaporodásának hátterében a legtöbbször a kisgyermekkorúak gyakoribb halálozása áll). 1784-ben, 1801-ben, 1808-ban, 1812-ben az összes elhunyt egyharmada kisgyermek. A felnőtt halottak aránya az 1780-as éveket követően néhány évtizedig nő. Ezt okozhatja a halandóság szintjének emelkedése, de magyarázhatja a pontosabb anyakönyvezés is. Az 1830 utáni növekedést a halandóságban bekövetkező változásként is interpretálhatjuk. Az egy éven aluli halottak száma csak a születések emelkedésének arányában nőtt. Vagyis ahogy más adatok is igazolják, a csecsemőhalandóság fél évszázad alatt nem változott. Ezzel szemben az 1-4 éves és a 5-19 éves gyermek halottak száma (és értelemszerűen aránya 15) csökkent. Nem ismerjük ugyan az egyes korosztályok összlétszámát, de nincs okunk feltételezni, hogy az hasonló mértékben visszaesett volna. Iehát inkább az a következtetés reális, hogy a természetes fogyást hozó század eleji évek után erőteljesen javultak a kisgyermekek halandósági viszonyai, s az 5-19 éves korosztálynál is némi javulást feltételezhetünk. (A kisgyermekek halandóságának csökkenése egybeesik a válságot jelző halálozási csúcsok ritkulásával.) A 60 éven felüli elhunytak száma az összes haláleseten belül nagyobb arányban nőtt (az utóbbi 102%-ra emelkedett az 1840-es évtizedben a század elejéhez képest, a 60-69 éveseké 139, a 70-79 éve
