Page 162 [162]
160 A népesség a történeti demográfia szemszögéből
A halottak fele-kétharmada általában 19 éves vagy annál fiatalabb,
ezen belül is magas az egy éven aluliak aránya (körülbelül az ösz¬
szes halott egyharmada). Ez az arány meglehetősen állandó, kis szó¬
ródást mutat. A csecsemő halottak számának nagyfokú stabilitása
okozza, hogy ha megemelkedik a temetések száma, a legfiatalabb
halottak aránya általában valamit csökken. Például 1784-ben a ha¬
lálesetek száma 261 (az előző évben csak 191 volt), a csecsemő ha¬
lottak aránya 20,799-ra esik vissza (az évtized átlaga 26,4). 1805-ben
és 1806-ban halálozási csúcs volt, a csecsemő halottak aránya 1799.
A természetes fogyást hozó évtizedekben is alacsonyabb a legfiata¬
labb halottak százaléka. Természetesen a csecsemőhalandóság sem
marad állandó a periodikusan visszatérő (feltehetően járványoktól
sújtott) években, alakulása enyhén követi a gyermekhalálozás in¬
gadozását: egyes években felível; általánosságban azonban a szá¬
mok stabilitása és az arányok mozgása jellemzi.
Ezzel szemben az 1-4 éves gyerek halottak aránya erősen ingado¬
zik. Ezt a korosztályt a rendszeresen visszatérő magas halandóságú
(járványos) évek rendszeren megtizedelik (a halálesetek megszapo¬
rodásának hátterében a legtöbbször a kisgyermekkorúak gyakoribb
halálozása áll). 1784-ben, 1801-ben, 1808-ban, 1812-ben az összes
elhunyt egyharmada kisgyermek.
A felnőtt halottak aránya az 1780-as éveket követően néhány év¬
tizedig nő. Ezt okozhatja a halandóság szintjének emelkedése, de ma¬
gyarázhatja a pontosabb anyakönyvezés is. Az 1830 utáni növekedést
a halandóságban bekövetkező változásként is interpretálhatjuk.
Az egy éven aluli halottak száma csak a születések emelkedésé¬
nek arányában nőtt. Vagyis ahogy más adatok is igazolják, a cse¬
csemőhalandóság fél évszázad alatt nem változott. Ezzel szemben az
1-4 éves és a 5-19 éves gyermek halottak száma (és értelemszerűen
aránya 15) csökkent. Nem ismerjük ugyan az egyes korosztályok
összlétszámát, de nincs okunk feltételezni, hogy az hasonló mér¬
tékben visszaesett volna. Iehát inkább az a következtetés reális,
hogy a természetes fogyást hozó század eleji évek után erőteljesen
javultak a kisgyermekek halandósági viszonyai, s az 5-19 éves kor¬
osztálynál is némi javulást feltételezhetünk. (A kisgyermekek ha¬
landóságának csökkenése egybeesik a válságot jelző halálozási csú¬
csok ritkulásával.)
A 60 éven felüli elhunytak száma az összes haláleseten belül na¬
gyobb arányban nőtt (az utóbbi 102%-ra emelkedett az 1840-es év¬
tizedben a század elejéhez képest, a 60-69 éveseké 139, a 70-79 éve¬