az úrbérrendezés körüli bonyodalmakhoz, amelyek egy-két évtizedre
lelassítják a demográfiai növekedést. Újabb lendületet az uradalmi
központtá való kiépülés, a napóleoni konjunktúra hoz majd, s ez
kitart a vizsgált korszak végéig.
Az 1830-as évektől azonban figyelembe kell venni a zsidó val¬
lású lakosság arányának növekedését. A Zala megyei levéltárban
ugyan 1828-tól egyes évekből fennmaradtak az izraelita felekezet
születési, házassági és halálozási anyakönyveinek másodpéldányai,??
de a születések adatai éppen az 1840-es évekre igen hiányosak (1828
és 1838 között folyamatos az adatsor, majd pedig csak 1842-ből és
1845-ből áll rendelkezésünkre, vö. FÜGGELÉK VI. TÁBLA). A város
népességének növekedése véleményünk szerint az 1840-es években
is dinamikus maradt.
A település szerkezete és a népesség összetétele a növekedés fo¬
lyamán átalakul. A lakosság térbeli elhelyezkedését a szőlőhegyek
benépesülése és a majorok kiépülése változtatja meg jelentősen.
A keszthelyi határban már a 17. század elején említenek szőlőhegye¬
ket, ekkorra már kialakul ezek szervezete, a szőlőhegyi communitas
mint önigazgató közösség is. A kiköltözés a 18. század utolsó har¬
madáig szórványos. Forrásaink leginkább Vonyarc (egykor falu)
népességét mutatják ki, 1785-ben itt már 127 lakost számlálnak
meg a számlálóbiztosok. A térbeli mozgás fokozatosan érezhetően
intenzívebbé válik, de kétirányú. A végleges kiköltözés az 1810-es
évektől felgyorsul. Az adójegyzékek 1818 és 1819 között módosítják
a kinnlakók összeírását: 1818-ban 52, 1819 viszont 204 szőlőhegyi
adózót mutatnak ki. A plébános is az 1810-es években regisztrál egy¬
re több szőlőhegyi születést. Az örökös szerződés életbe lépésével a
hat szölöhegyi communitas härom önálló községet hoz létre. Ezek
Cserszegtomaj, Gyenesdiás és Vonyarcvashegy. 1850-ben e három
településen 2544 fő élt, a népesség 3799-a.
Az etnikai és vallási összetétel is módosult. A legjelentősebb a zsi¬
gyűjteménye.
23 A zsidó születésszám - valószínűleg nem teljesen megbízható és hiányos — adat¬
sora az 1830-as években emelkedést mutat, azt követően nem igazolható (de nem
is cáfolható) további növekedés. Az adójegyzék alapján erősebb a beköltözés, vi¬
szont az 1848. évi zsidóösszeírás ezt nem támasztja alá. A város valószínűleg je¬
lentős ideiglenes népességet is magához vonzott, ezek a születési anyakönyvben
nem hagytak nyomot. A zsidóság mezővárosokba költözésére lásd Hidas Pé¬
ter 1992.
4 A szölöhegyi kitelepülesre lásd Szántó Imre 1988; Benda Gyula 1997a.