Page 76 [76]
74 A társadalmat megbatározó tényezők
az eltérő emelkedési lehetőség, a tanulás révén, megyei szolgálat se¬
gítségével való kiemelkedés. Ennek sincs bizonyíthatóan nagy sze¬
repe. A nemesek esetében a választóvonal nem a plebejus és a nobilis
között húzható meg, hanem a középosztály felé tartó értelmiségi,
uradalmi alkalmazott, megyei tisztségviselő és a város társadalmá¬
ban foglalkozása, vagyoni helyzete, törzsökössége vagy frissen be¬
vándorolt volta által betagolt kisnemesek között.
Keszthelyen nagy számban éltek olyanok, akiknek anyjuk ne¬
mes volt. Agilis csoport azonban nem alakult ki, mivel nemesi tu¬
lajdont nem bírtak.
A keszthelyi nemesi communitas működését alig ismerjük, a szét¬
szóródott iratanyag miatt nehezen is vizsgálható.?! A communitast
a bíró, az öregbíró (a későbbiekben főhadnagy, hadnagy) és az es¬
küdtek (tanácsosok) irányították. Egy 1831-ből fennmaradt név¬
sor szerint az öregbíró mellett 5 vagy 6 öregesküdt és 5 kisesküdt
alkotta a választott vezetőséget. Az írásbeli teendőket a jegyző vé¬
gezte, aki gyakran az egyik esküdt volt. A nemesi communitas al¬
kalmazásában állt a kisbíró (alhadnagy), valamint az 1840-es évek¬
ben feltűnő két borbíró. A tisztújítást az 1840-es években október
végével, november elsejével tartották a járási szolgabíró jelenlétében.
Feltételezhetjük, hogy a mezővároshoz hasonlóan korábban is ez
volt a választás időpontja.
Az esküdtek a főbíró házánál gyűléseztek, nem tudjuk, milyen rend¬
szerséggel és részvétel mellett. A fennmaradt jegyzőkönyv bejegyzései
arra engednek következtetni, hogy alkalomszerűen gyűltek össze, és
a folyó ügyeket a főbíró (hadnagy) és néhány esküdt vitte.
A communitas intézte a nemesek pénzügyi hozzájárulását a vá¬
rosi költségvetéshez, valamint az 1801-ig fizetett megyei taksa be¬
szedését. A nemesség a 18. század eleje óta a városi költségek ti¬
zedrészét fizette. Ezt a szokást valószínűleg időről időre szerződésben
is rögzítették. (Például egy 1834. február 2-i szerződésre történik
hivatkozás.) Alkalmanként külön szerződést kötöttek a tanárok fi¬
zetésére vagy a kéményseprő alkalmazására. Az úrbéri per kapcsán
is közös teherviselésben egyeztek meg.
A terheket az 1830-as évektől a korcsmák bérbeadásából fedezték.
31 A nemesi communitas örvendetesen bővülő irodalmában mai napig alapvető
Degré Alajos munkássága (Degré Alajos 1976), újabban Hudi József számos
tanulmányban foglalkozott a dunántúli nemesi községekkel: Hudi József 1993,
Hudi József 1994a, Hudi József 1995. Az alföldi városokban működő, kevésbé
fejlett nemesi önigazgatásra lásd Rácz István 1988.