Page 30 [30]
28
2. FEJEZET
ZSELLÉREK, JOBBÁGYOK — A KESZTHELYIEK
ÚRBÉRI VISZONYAI
A rendi társadalomban, 1848 előtt, az emberek társadalmi hely¬
zetének alapvető meghatározója volt a rendi jogállás. Nemcsak a
társadalom ideologikus önképe volt az, hogy az országot a papok,
mágnások, nemesek, polgárok és jobbágyok alkotják, a rendi-jogi
helyzet — ha nem is mindig a rendiség ideologikus sémáját követve — a
mindennapi életben, a gazdaságban és a társadalmi viszonyokban
is alapvető szerepet játszott. A társadalom túlnyomó többsége szá¬
mára a földesúrhoz fűződő, leginkább azonban az úrbéres viszonyt
jelentette. Természetes és szükséges tehát, hogy egy lokális tár¬
sadalomtörténeti vizsgálat esetén az úrbéres viszonyok felrajzolását,
változásainak megragadását válasszuk egyik kiindulópontunknak.
Keszthelyen egyébként a 18-19. század tekintetében leginkább ezt
tekintette tárgyának a történetírás, s alapjában véve szinte kizárólag
ennek változásai révén mutatta be a város sorsát.!
Mielőtt a település és mindenkori földesura viszonyát vennénk
szemügyre, tekintsük át a tulajdonosok változását. A 15. században
Keszthely oppidumot mintegy háromszáz évre a Gersei Pethő csa¬
lád szerezte meg. A 17. századi birtoklási és örökösödési viszonyok
következtében azonban a 18. század elején tulajdonjoga már szá¬
mos birtokos kezén oszlik meg. A Gersei Pethők mellett a leányági
öröklés révén számos más - elsősorban a Bakács család (Pethő Kris¬
tóf leánya, Katalin házassága révén) is résztulajdonnal rendelkezik
a városban; a század elején Bakács Lukács és Bakács Benedek gya¬
korolta tulajdonjogait. A 17. század végén, a 18. század elején a keszt¬
helyi uradalom jelentős része Esterházy János kezén volt, 1722-ben
1 Már Bontz József is fontos helyet ad ennek várostörténetében, majd pedig a
marxista, osztályharcos történetírás számos tanulmánya sajátosan ezzel fog¬
lalkozik, vagy ezt teszi meg központi problémájának (Szántó Imre, Degré Ala¬
jos, Sándor Pál).