Page 166 [166]
164 e Élettörténet és pszichoterápia
részeként megrendezett pszichoanalízis-történeti kiállítás körül szintén tá¬
madhattak bizonyos bonyodalmak - ezt vizsgáljuk meg közelebbről.
A Magyar Nemzet az Akadémia előterében megnyíló kiállításról is közölt
ismertetést. Az , A. G." monogramú szerző (minden bizonnyal Antal Gábor)
Kiállítás a magyar lélekelemzésről címmel írt négy félhasábos cikket."" Az
újságíró a kiállítás tárgyai közül a pszichoanalízishez kötődő irodalomtör¬
téneti nagyságok fényképeit vette elsőként számba: Szilágyi Géza, Ignotus,
Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály és Karinthy Frigyes arcképeit.
Ennek a hat képnek a , körbejárása" ügyes indítás, hiszen az alapműveltséggel
rendelkező olvasó számára a - talán túlságosan gyanúsnak vagy elvontnak
tetsző - pszichoanalízis-fogalom ismerős terepre kerül, könnyebben jön lét¬
re, valósulhat meg a kapcsolódás. Majd e képekből kiindulva ad áttekintést
a pszichoanalízis magyarországi történetéről, megemlítve, hogy 1918 őszén
Budapesten tartották az V. nemzetközi pszichoanalitikus konferenciát. A ki¬
állítás egyéb tárgyairól szólva elhangzik, hogy a rendezők, Dobossy Mariann
és Mészáros Judit munkája nyomán Ferenczi Sándor, Hollós István, Bálint
Mihály, Hermann Imre, Kovács Vilma és Róheim Géza - vagyis az egykor
praktizáló pszichoanalitikusok - írásai és az életeművek egyéb dokumentu¬
mai is helyet kaptak a tárlókban. További két analitikust - Alexander Feren¬
cet és Szondi Lipótot -— viszont hiányol a szerző. Azt, hogy itt mégiscsak a
szocialista rendszertől idegen freudista hagyományok bemutatása történik,
két ponton enyhíti az ismertetés: egyrészt hangsúlyozza, hogy Ferenczi több
ponton szembeszállt a , Mesterrel" (ami természetesen igaz is), másrészt a
cikk utolsó bekezdésében, arról szólva, hogy a legújabb, külföldön megjelent
analitikus szakkönyveket is kiállították, egyetlen művet emel ki, amely a ma¬
gyar analitikusok baloldali kötődéseit hangsúlyozza (Paul A. Robinson: The
Freudian Left)."" 1987-ben már nem kellett attól tartania a kiállítás rendező¬
inek, hogy börtönbe kerülnek, mint annak idején Mérei Ferenc vagy éppen
Székács István. Ha nem is minden izgalom nélkül, de annál nagyobb lel¬
kesedéssel, szinte küldetéstudattal szervezték az eseményt, állították össze a
programot, kutatták fel a pszichoanalitikus örökség évtizedek óta rejtegetni
kényszerült darabjait.
Mészáros Judit, a kiállítás egyik rendezője, tizenhat évvel később így em¬
lékezett az anyaggyűjtésről: ,,[...] igyekeztünk minden elérhető dokumen¬
tumot föllelni, s mintegy cképekbe illesztenix a tudománytörténet magyar¬
országi vonatkozásainak mozaikjait. Meg akartuk mutatni — magunknak is
- rejtett gazdagsägunkat. Öriäsi energiäkat mozgösitottunk a dokumentu¬
mok előteremtéséhez. Valódi csapatmunka volt ez, hónapokon keresztül, ba¬
ve A.G.: Kiállítás a magyar lélekelemzésről. Magyar Nemzet, 1987. november 5. 50(261). 7.
47 À. G.: Kiällitäs a magyar lélekelemzésrôl. Magyar Nemzet, 1987. november 5. 50(261). 7.