politikai ügyként indult, de most nem az van."! Mindenesetre Pákh Tibort
egészen a rendszerváltásig megfigyelés alatt tartották, utoljára 1988. október
23-án állították elő (KőRösi 2012: 60).
A Kádár-kori Magyarországra tehát nem volt jellemző a pszichiátria poli¬
tikai célú felhasználása - bár hozzá kell tennünk: ebből egyetlen eset is meg¬
engedhetetlen az orvosi etika szempontjából. Sőt - mint erre korábban is
láttunk példákat - a pszichiátriai, különösképpen a pszichoterápiás-szocio¬
terápiás intézmények adott esetben menedékként szolgáltak. Ezt a funkciót
a Magyar Pszichiátriai Társaság első elnöke is jól ismerte, és ha kellett, hasz¬
nálta: korábban, amikor fia két és fél év után otthagyta a matematika — filo¬
zófia szakot, ő is igénybe vette ezt a menedéket. Fia így emlékszik az esetre:
, Mikor az apám rájött, hogy otthagytam az egyetemet, bedugott a miskolci,
akkor szerveződő funkcionális idegosztályra, mondván, jó, ha az embernek
van arról papírja, ha valaki egyszer megkérdi, hogy miért hagyta ott az egye¬
temet. Az apám gondoskodott róla, hogy legyen olyan papírom, akárhogy
fordul a sors. A renitensség, hogy valaki csak úgy otthagy valamit, a 60-as
évek elején szörnyű bűnnek számított."? (Az édesapa kellően előrelátónak
bizonyult: fia így, ilyen , igazolással" közgazdasági egyetemet végezhetett.)
Természetesen a hatalom néha próbálkozott az áttöréssel a pszichiátriai,
pszichoterápiás osztályok védelmi rendszerén. Mint láthattuk, a hatalom
képviselői a pszichiáter ügynököket is igyekeztek pácienseikről faggatni,
és bár egyesek megtagadták a válaszadást, vagy semmitmondó válaszokat
adtak, némelyikük nem csupán a páciens politikai nézeteiről, de a testi-lel¬
ki állapotáról is szolgált információkkal; és az Állambiztonság kötelékébe
nem tartozókkal is szívesen értekeztek (volna). Ez olyannyira közismert volt
a pszichoterapeuták között, hogy amikor egy fiatal pszichológusnőt 1978¬
ban felkértek, hogy a főként pártembereket gyógyító Központi Állami Kór¬
ház kiváló szakmaiságú és jó légkörű pszichoterápiás osztályán dolgozzon,
leszögezte leendő főnökének: , Nagyon szívesen megyek, de senkiről egy árva
szót nem vagyok hajlandó kiadni, amit én a pácienssel beszélek, csak neked,
ha te megígéred, hogy ebből nem megy ki semmi. Azt mondta: megígérem
- és az első nap, mikor bementem, akkor így néztem, hogy nincs-e lehallga¬
tókészülék, de nem volt." Bár a hatalom ébersége csökkenni látszott, abban
az esetben, ha a rendszerfenyegetve érezte magát, újból erőre kapott. Néhány
évvel az említett eset után a Lipótmezőre bevittek egy teljesen szétesettnek
tűnő, zilált állapotban lévő, de súlyos patológiát nem mutató fiatal lányt, aki
viszont az osztályos felvételét követően a mosdóban felakasztotta magát.